Jeremiás próféta könyve
32. fejezet
1. vers
Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az Úr Cidkijjának, Júda királyának tizedik esztendejében. Ez az esztendő Nebukadneccar tizennyolcadik esztendeje.
2. vers
Akkor már megszállta a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta be volt zárva a börtön udvarába, amely Júda királyának palotájában volt.
3. vers
Mert Cidkijjá, Júda királya záratta be őt, és azt mondta: Miért prófétálsz így, és miért mondod: „Ezt mondta az Úr: Íme, ezt a várost a babiloni király kezébe adom, és beveszi azt”?
4. vers
És Cidkijjá, Júda királya sem menekül meg a káldeusok kezéből, hanem bizonnyal a babiloni király kezébe adatik; személyesen beszél vele, és szemtől szemben fogja látni.
5. vers
És Babilonba viszi Cidkijját, és ott lesz mindaddig, amíg meg nem látogatom őt – ezt mondja az Úr. Ha hadakoztok a káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok!
6. vers
Ekkor így szólt Jeremiás: Azt mondta nekem az Úr:
7. vers
Íme, Hanamél, Sallumnak, nagybátyádnak a fia elmegy hozzád, és azt mondja: Vedd meg a mezőmet, amely Anátótban van, mert téged illet a megváltás joga, hogy megvedd.
8. vers
Eljött azért hozzám Hanamél, a nagybátyám fia, az Úr beszéde szerint a börtön udvarához, és ezt mondta nekem: Kérlek, vedd meg a mezőmet, amely Anátótban, Benjámin földjén van, mert téged illet mint örököst, és tiéd a megváltás joga is, vedd meg hát magadnak! Akkor fölismertem, hogy az Úr szava ez.
9. vers
Azért megvettem Hanaméltól, nagybátyám fiától a mezőt, amely Anátótban van, és kimértem neki a pénzt: tizenhét ezüstsékelt.
10. vers
És okmányba foglaltam, lepecsételtem, és tanúkat is állítottam, majd kimértem a pénzt mérlegen.
11. vers
Ezután kezembe vettem a vételről szóló okmányt, amely le volt pecsételve a törvényes rend szerint, és a pecsét nélküli levelet is.
12. vers
És odaadtam a vételről szóló okmányt Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, Hanamélnek, a nagybátyám fiának szeme láttára, és a tanúk szeme láttára, akik be voltak írva a vételről szóló okmányba; és mindazon júdaiak szeme láttára, akik a börtön udvarán ültek.
13. vers
És ezt parancsoltam a szemük előtt Bárúknak:
14. vers
Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogd ezeket az okmányokat, a vételről szóló iratokat, a lepecsételtet és a pecsét nélkülit, és tedd cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.
15. vers
Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házakat, mezőket és szőlőket venni e földön!
16. vers
Majd e szavakkal könyörögtem az Úrhoz, miután odaadtam a vételről szóló okmányt Bárúknak, Nérijjá fiának:
17. vers
Ó, Uram, Istenem! Íme, te alkottad a mennyet és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal, és nincs előtted semmi lehetetlen!
18. vers
Irgalmasságot cselekszel ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért a fiaikon őutánuk, te nagy Isten, te hatalmas, akinek neve Seregek Ura!
19. vers
Nagyok a tanácsaid, és hatalmasak a cselekedeteid, szemed jól látja az emberek fiainak minden útját, és megfizetsz kinek-kinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
20. vers
Jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjén, Izráel földjén és az emberek között egészen a mai napig, és olyan nevet szereztél magadnak, amely a mai napig megvan.
21. vers
Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptom földjéről jelekkel és csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette.
22. vers
És nekik adtad e földet, amely felől megesküdtél atyáiknak, hogy tejjel és mézzel folyó földet adsz nekik.
23. vers
Ők bementek, és birtokba vették, mindazonáltal nem hallgattak szavadra, és nem jártak törvényeid szerint. Semmit sem tettek meg abból, amit parancsoltál nekik, hogy tegyenek meg, ezért zúdítottad rájuk e vészt.
24. vers
Íme, az ostromsáncok már a városig érnek, hogy bevegyék, és e város fegyver, éhínség és dögvész által a káldeusok kezébe adatik, akik megostromolják. Amit szóltál, meglett, íme, magad is látod.
25. vers
És mégis azt mondtad nekem, ó, Uram Istenem: Vedd meg magadnak a mezőt ezüstön, és legyenek tanúid felőle! Holott ez a város a káldeusok kezére jut.
26. vers
Majd ezt mondta az Úr Jeremiásnak:
27. vers
Íme, én, az Úr, Istene vagyok minden testnek; vajon van-e, ami lehetetlen nekem?
28. vers
Azért így szól az Úr: Íme, én e várost a káldeusok kezébe adom, és Nebukadneccar babiloni király kezébe, hogy bevegye.
29. vers
És bemennek a káldeusok e városba, akik ostromolják, és fölgyújtják e várost, fölégetik azokkal a házakkal együtt, amelyeknek tetején a Baalnak tömjéneztek, és idegen isteneknek áldoztak italáldozatot, hogy engem haragra ingereljenek.
30. vers
Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságuktól fogva csak azt cselekedték, ami gonosz az én szememben, és Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem kezük cselekedeteivel – ezt mondja az Úr.
31. vers
Mert csak bosszúságomra és haragomra volt ez a város, attól a naptól fogva, amelyen fölépítették, mindmáig, ezért el kell törölnöm színem elől
32. vers
Izráel fiainak és Júda fiainak minden bűnéért, amelyet azért cselekedtek, hogy fölháborítsanak engem ők maguk, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda férfiai és Jeruzsálem polgárai.
33. vers
És háttal fordultak felém, nem arccal, holott tanítottam őket idejében; és noha tanítottam őket, nem voltak engedelmesek az intés befogadására.
34. vers
Sőt utálatosságaikat abba a házba helyezték, amelyet nevemről neveznek, hogy tisztátalanná tegyék.
35. vers
Magaslatokat emeltek a Baalnak a Ben-Hinnóm völgyében, hogy föláldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, amit nem parancsoltam nekik, és még csak nem is gondoltam, hogy ilyen utálatosságot tesznek, és Júdát vétekbe viszik.
36. vers
Most azért azt mondja az Úr, Izráel Istene e városnak, amely felől ti azt mondjátok, a babiloni király kezébe kerül fegyver, éhínség és dögvész miatt:
37. vers
Íme, összegyűjtöm őket mindazokból az országokból, ahová elűztem őket haragomban, fölgerjedésemben és nagy fölháborodásomban, és visszahozom őket e helyre, letelepítem őket, és biztonságban élnek.
38. vers
Népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek.
39. vers
És egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jól legyen dolguk nekik és fiaiknak őutánuk.
40. vers
Örökkévaló szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, és jót teszek velük; az én félelmemet adom a szívükbe, hogy ne távozzanak el tőlem.
41. vers
És örvendezem, ha jót cselekedhetem velük, teljes szívemmel és teljes lelkemmel, és bizonyosan beültetem őket ebbe a földbe.
42. vers
Mert így szól az Úr: Amint ráhoztam e népre mindezt a nagy veszedelmet, úgy hozom rájuk mindazt a jót is, amit mondtam nekik.
43. vers
Mert vesznek még mezőt ebben az országban, amely felől azt mondjátok: Pusztaság ez, emberek és jószág nélkül, és a káldeusok kezébe kerül.
44. vers
Ezüstön vesznek mezőket, és okmányba foglalják, lepecsételik, és tanúkat állítanak Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Délvidék városaiban, mert visszahozom őket a fogságból – ezt mondja az Úr.
Könyvek
