Jeremiás próféta könyve
15. fejezet
1. vers
Ekkor az Úr azt mondta nekem: Ha Mózes és Sámuel állna is előttem, akkor sem hajolna lelkem e néphez. Küldd ki őket arcom elől, menjenek!
2. vers
Ha pedig azt kérdik tőled: „Hova menjünk?”, ezt mondd nekik:
Így szól az Úr: Aki halálra való, halálra,
aki fegyverre való, fegyverre,
aki éhínségre való, éhínségre,
és aki fogságra való, fogságra.
3. vers
Mert négyfélével büntetem meg őket – mondja az Úr –, fegyverrel, hogy gyilkolják, kutyákkal, hogy széttépjék, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy fölfalják és elpusztítsák őket.
4. vers
Bujdosóvá teszem őket e föld minden országában Manassé miatt, Ezékiásnak, Júda királyának fia miatt, azok miatt, amiket Jeruzsálemben cselekedett.
5. vers
Vajon ki könyörül meg rajtad,
Jeruzsálem, és ki sajnál meg téged?
Ki áll meg nálad, hogy megkérdezze,
van-e békességed?
6. vers
Elhagytál engem – ezt mondja az Úr –,
másfelé jársz.
Ezért kinyújtom kezemet ellened,
és elveszítlek téged,
belefáradtam a szánakozásba!
7. vers
Szétszórom őket szórólapáttal
az ország kapuiban,
gyermektelenné teszem, elveszítem népemet,
mert nem tértek meg útjaikról.
8. vers
Özvegyei többen lesznek
a tenger homokjánál.
Pusztítót hozok rájuk,
az anyára és az ifjúra délben;
nagy hirtelen kétségbeesést
és gyötrelmet bocsátok rá.
9. vers
Eleped, aki hét fiút szült, kileheli lelkét.
Lehanyatlik napja, amikor még nappal van,
megszégyenül és pironkodik.
Aki megmarad, azt ellenségeinek fegyvere elé vetem! – mondja az Úr.
10. vers
Jaj nekem, anyám, mert vitázó és az egész ország ellen perelő férfinak szültél engem! Nem adtam kölcsön, és nekem sem adtak kölcsön, mégis mindnyájan átkoznak!
11. vers
Azt mondta az Úr: Hát nem a te érdekedben szabadítottalak-e meg? Vajon nem én jártam-e közben érted ellenségeidnél a szorongattatás és a nyomorúság idején?*
12. vers
Vajon el lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet?
13. vers
Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom, ingyen, sokféle vétked miatt, amelyeket egész határodban elkövettél.
14. vers
Ellenségeid szolgájává teszlek egy olyan földön, amelyet nem ismersz, mert haragom tüze fölgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!
15. vers
Te ismersz engem, Uram,
emlékezzél meg rólam, és tekints rám,
állj bosszút értem üldözőimen!
Ne halogasd haragodat,
hogy el ne ejtsenek engem.
Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot!
16. vers
Ha szavaid rám találtak,
eledelemmé váltak.
Szavaid örömömre váltak nekem
és szívem vigasságára.
Mert a te nevedről neveznek,
ó, Uram, Seregek Istene!
17. vers
Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében,
és nem vigadoztam velük.
Súlyos kezed miatt egyedül ültem,
mert bánattal töltöttél el.
18. vers
Miért tart fájdalmam szüntelen,
és miért lett olyan súlyossá,
gyógyíthatatlanná a sebem?
Olyan lettél nekem,
mint a nem állandó vizű, csalóka patak!
19. vers
Azért azt mondja az Úr:
Ha visszatérsz hozzám, helyreállítalak,
hogy újra előttem állhass.
Ha elválasztod a jót a hitványtól,
akkor olyanná leszel, mint az én szájam.
Ők térjenek hozzád, és ne te térj őhozzájuk!
20. vers
Erős ércfallá teszlek e nép ellen,
és viaskodnak majd ellened,
de nem győzhetnek le, mert én veled vagyok,
hogy megszabadítsalak és megvédjelek!
– ezt mondja az Úr.
21. vers
Megszabadítalak a gonoszok kezéből
és kimentelek a hatalmaskodók markából.
Könyvek
