Jeremiás próféta könyve
42. fejezet
1. vers
Eljött pedig a csapatok minden vezére és Jóhánán, Káréah fia és Jaazanjá, Hósajá fia meg az egész nép a kicsinytől fogva a nagyig,
2. vers
és azt mondták Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj értünk Istenedhez, az Úrhoz mindezért a maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, amint azt saját szemeddel láthatod!
3. vers
Jelentse ki nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk, és azt, amit cselekednünk kell.
4. vers
Ekkor azt mondta nekik Jeremiás próféta: Hallottam. Íme, könyörögni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez a ti beszédetek szerint, és mindazt, amit felel nektek az Úr, megjelentem nektek, nem titkolok el előletek semmit.
5. vers
Ők pedig azt mondták Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk hű és igaz tanúbizonyság, ha nem mindenben ama beszéd szerint cselekszünk, amellyel hozzánk küld téged az Úr, a te Istened.
6. vers
Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez küldünk téged. Azért, hogy jó dolgunk legyen, hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára.
7. vers
Történt pedig tíz nap múlva, hogy szólt az Úr Jeremiáshoz.
8. vers
És odahívatta Jóhánánt, Káréah fiát és a seregek minden vezérét, akik vele voltak, meg az egész népet a kicsinytől fogva a nagyig.
9. vers
És azt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene, akihez elküldtetek engem, hogy terjesszem eléje könyörgéseteket:
10. vers
Ha valóban itt maradtok ebben az országban, akkor fölépítelek benneteket és nem rombollak le, elültetlek és nem gyomlállak ki titeket, mert megbántam azt a veszedelmet, amit rátok hoztam.
11. vers
Ne féljetek a babiloni királytól, akitől most féltek! Ne féljetek tőle – ezt mondja az Úr –, mert veletek vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek benneteket a kezéből.
12. vers
Irgalmasságot cselekszem veletek, hogy ő is irgalmas legyen hozzátok, és visszaenged benneteket földetekre.
13. vers
De ha azt mondjátok: „Nem lakunk ebben az országban”, és nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára,
14. vers
mondván: „Nem! Mi Egyiptom földjére megyünk, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk kürtszót, és kenyérre nem éhezünk, és ott fogunk lakni!”,
15. vers
akkor halljátok meg az Úr szavát, Júdának maradékai! Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha ti arcotokat Egyiptom felé fordítjátok, és elmentek, hogy ott tartózkodjatok,
16. vers
akkor bizony utolér benneteket Egyiptom földjén a fegyver, amelytől féltek, és nyomotokban jár Egyiptomban az éhínség is, amely miatt aggódtok, és ott haltok meg.
17. vers
Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, akik Egyiptom felé fordítják arcukat, hogy odamenjenek, és ott tartózkodjanak, fegyver, éhínség és dögvész miatt halnak meg. Egy sem marad meg közülük, és nem menekül meg a veszedelemtől, amelyet rájuk bocsátok.
18. vers
Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ahogyan kiömlött izzó haragom Jeruzsálem lakóira, úgy öntöm ki haragomat rátok, ha Egyiptomba mentek. Átok, döbbenet, szidalom, gyalázat lesztek ott, és nem látjátok többé ezt a helyet!
19. vers
Így szól hozzátok az Úr, Júda maradéka! Ne menjetek Egyiptomba! Jól értsétek meg, hogy mire figyelmeztetlek ma benneteket!
20. vers
Mert magatokat csaltátok meg lelketekben, amikor engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez küldtetek e szavakkal: Könyörögj az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és amiképpen szól az Úr, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nekünk, és mi akképpen cselekszünk.
21. vers
Noha pedig ma megjelentettem nektek, nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, sem arra, amivel hozzátok küldött engem.
22. vers
Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyver, éhínség és dögvész miatt haltok meg azon a helyen, ahová menni kívánkoztok, hogy ott lakjatok.
Könyvek
