Jeremiás próféta könyve
31. fejezet
1. vers
Abban az időben – ezt mondja az Úr –
Izráel minden nemzetségének Istene leszek,
és ők az én népemmé lesznek.
2. vers
Azt mondja az Úr:
Kegyelmet talált a pusztában
a fegyvertől megmenekült nép, Izráel,
amikor ment, hogy megnyugvást találjon.*
3. vers
A messzeségből is megjelent nekem az Úr:
örök szeretettel szeretlek,
azért vonzottalak kegyelmemmel.
4. vers
Újra fölépítelek téged, és felépülsz,
ó, Izráel szűz leánya!
Újra fölékesíted magadat,
és dobokkal a táncolva
vigadók seregében jössz ki.
5. vers
Szőlőket ültetsz még Samária hegyein;
és akik ültetik a vesszőket,
élvezik is gyümölcseit.
6. vers
Mert lesz egy nap,
amikor a pásztorok kiáltanak majd
az Efraim hegyén:
Keljetek föl, menjünk a Sionra
az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!
7. vers
Mert így szól az Úr:
Énekeljetek Jákóbnak örömmel,
ujjongjatok a nemzetek fejének.
Hirdessétek, és mondjatok dicséretet:
Megszabadította népét az Úr,
Izráel maradékát.
8. vers
Íme, elhozom őket észak földjéről,
és összegyűjtöm őket a föld széleiről;
lesz közöttük vak, sánta,
viselős és szülő asszony is;
mint nagy gyülekezet jönnek vissza.
9. vers
Sírva jönnek, és imádkoznak,
miközben hozom őket,
folyóvizekhez vezetem őket,
egyenes úton, ahol nem esnek el.
Mert atyja vagyok Izráelnek,
és Efraim az elsőszülöttem.
10. vers
Halljátok meg az Úr szavát, ti népek,
hirdessétek a messzi szigeteknek,
és ezt mondjátok:
Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti őt
és őrzi, mint pásztor a nyáját.
11. vers
Mert megváltotta az Úr Jákóbot,
és kimentette a nála erősebb kezéből.
12. vers
Eljönnek, és ujjongva énekelnek
a Sion ormán,
és kedvüket lelik az Úr javaiban:
a gabonában, a mustban, az olajban,
a juhokban és a marhákban.
Olyan lesz a lelkük, mint a megöntözött kert,
és nem bánkódnak többé.
13. vers
Akkor táncolva örvendezik a szűz,
az ifjak a vénekkel együtt örülnek.
Gyászukat örömre fordítom,
megvigasztalom és megvidámítom őket bánatukból.
14. vers
A papok lelkét bőséggel elégítem meg,
és népem eltelik javaimmal
– azt mondja az Úr.
15. vers
Így szól az Úr:
Kiáltás hallatszik Rámában,
sírás és keserves jajgatás.
Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni
a fiai miatt, hogy nincsenek.
16. vers
Azt mondja az Úr:
Tartsd távol magadtól a sírást
és szemedtől a könnyhullatást,
mert meglesz cselekedeted jutalma
– ezt mondja az Úr –,
hiszen visszatérnek fiaid
az ellenség földjéről.
17. vers
Reménységed lehet a jövő felől
– ezt mondja az Úr –,
mert visszajönnek fiaid a határaikra.
18. vers
Jól hallottam, hogy panaszkodott Efraim:
Megvertél engem, mint egy tanulatlan borjút,
és elszenvedtem a verést.
Téríts meg engem, hogy megtérjek,
mert te vagy az Úr, az én Istenem!
19. vers
Mert azután, hogy eltértem tőled,
megbántam bűnömet,
és miután beláttam, combomat vertem;
szégyenkeztem és pirultam,
mert ifjúságom gyalázatát kellett viselnem.
20. vers
Vajon nem drága fiam-e Efraim?
Nem kedves gyermekem-e?
Hiszen valahányszor ellene szóltam,
újra megemlékeztem róla.
Bensőm megindult miatta,
bizony könyörülök rajta
– ezt mondja az Úr.
21. vers
Állíts magadnak útjelzőket,
rakj le útmutató oszlopokat,
jól figyelj az ösvényre.
Az úton, amelyen elmentél,
jöjj vissza, Izráel leánya,
jöjj vissza városaidba!
22. vers
Meddig ingadozol,
te szófogadatlan leány?
Mert új dolgot teremt az Úr e földön:
asszony oltalmazza a férfit.*
23. vers
Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szavakat mondják majd Júda földjén és városaiban, amikor jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!
24. vers
Ott laknak majd Júdában és minden városában a szántóvetők és jószágtartók együttesen.
25. vers
Mert megitatom a szomjúhozó lelket, és megelégítek minden bágyadt lelket.
26. vers
Ekkor fölébredtem és körülnéztem, jólesett az alvás.
27. vers
Íme, eljönnek majd a napok – így szól az Úr –, és bevetem Izráel házát és Júda házát ember magvával és jószág magvával.
28. vers
És amiképpen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és lerontsam, letörjem és elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképpen vigyázok arra, hogy fölépítsem és beültessem őket – ezt mondja az Úr.
29. vers
Ama napokban nem mondják többé:
Az apák ették meg az egrest,
és a fiak foga vásott bele.
30. vers
Sőt inkább mindenki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, aki egrest eszik, a saját foga vásik el bele.
31. vers
Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az Úr –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
32. vers
Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól az Úr.
33. vers
Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az Úr –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. vers
És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg az Urat! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.
35. vers
Így szól az Úr,
aki adta a napot,
hogy világítson nappal,
aki törvényt szabott
a holdnak és a csillagoknak,
hogy világítsanak éjjel,
aki fölkorbácsolja a tengert,
és zúgnak hullámai;
Seregek Ura az ő neve:
36. vers
Ha eltűnnek e törvények előlem
– így szól az Úr –,
akkor szakad magva Izráelnek is,
hogy soha többé előttem néppé ne legyen.
37. vers
Azt mondja az Úr:
Ha majd megmérhetik az egeket ott fenn,
és kifürkészhetik a föld alapjait itt alant,
akkor vetem meg én is
Izráelnek minden magvát
mindazok miatt, amiket cselekedtek!
– azt mondja az Úr.
38. vers
Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az Úr –, és fölépül az Úr városa Hananél tornyától a Szöglet-kapuig.
39. vers
Azután még kijjebb megy a mérőkötél azzal átellenben a Gáréb halmáig, és elfordul Góá felé.
40. vers
És a Holttestek völgye és az egész Hamu-völgy meg az egész mező a Kidrón patakjáig, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rombolják le, és nem is pusztul el soha.
Könyvek
