Jeremiás próféta könyve
13. fejezet
1. vers
Azt mondta nekem az Úr: Menj el, és vásárolj magadnak egy lenvászon övet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd!
2. vers
Megvásároltam az övet, ahogyan az Úr parancsolta, és a derekamra kötöttem.
3. vers
Másodszor így szólt hozzám az Úr:
4. vers
Vedd az övet, amelyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj föl, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy kőszikla hasadékában.
5. vers
El is mentem, és elrejtettem azt az Eufrátesznél, ahogyan az Úr parancsolta nekem.
6. vers
Sok nap múlva történt, hogy azt mondta nekem az Úr: Kelj föl, menj az Eufráteszhez, és vedd elő onnan az övet, amely felől azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott.
7. vers
Elmentem tehát az Eufráteszhez, kiástam, és kivettem az övet arról a helyről, ahová elrejtettem, és íme, az öv rothadt volt, egészen hasznavehetetlen.
8. vers
Ekkor így szólt hozzám az Úr:
9. vers
Ezt mondja az Úr: Így teszem tönkre Júda kevélységét és Jeruzsálem nagy kevélységét.
10. vers
Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni beszédeimre, szívének hamisságában jár, és idegen istenek után jár, hogy azoknak szolgáljon, és azok előtt boruljon le, olyanná lesz majd, mint ez az öv, amely teljesen hasznavehetetlen.
11. vers
Mert ahogy az övet az ember derekához csatolják, úgy csatoltam magamhoz Izráel egész házát és Júda egész házát – ezt mondja az Úr –, hogy népemmé legyenek, nevem dicséretére és tiszteletemre, de ők nem hallgattak rám.
12. vers
Ezeket a szavakat mondd nekik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! Ha erre azt mondják neked: „Azt hiszed, mi nem tudjuk, hogy minden tömlőt meg kell tölteni borral?”,
13. vers
így felelj nekik: Azt mondja az Úr: Íme, én megitatom részegítő itallal e föld minden lakosát, a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakosát.
14. vers
Odacsapom őket, egyiket a másikhoz, az apákat és a fiakat egyaránt – mondja az Úr. Nem kímélem meg őket, nem kedvezek, nem leszek irgalmas, hanem elveszítem őket!
15. vers
Hallgassatok és figyeljetek;
ne fuvalkodjatok föl, mert az Úr szólt!
16. vers
Dicsőítsétek Isteneteket, az Urat,
mielőtt sötétséget támaszt,
és mielőtt megbotlana lábatok
a sötétbe boruló hegyeken.
Világosságot vártok,
de a halál árnyékává változtatja azt,
és sűrű homályt támaszt!
17. vers
Ha pedig nem hallgattok erre,
titokban sírni fog a lelkem
kevélységetek miatt,
és zokogva zokogok,
szemem könnyeket hullat,
mert az Úr nyája fogságba kerül.
18. vers
Mondd meg a királynak
és az anyakirálynénak:
Alázkodjatok meg, és üljetek veszteg,
mert leesik fejetekről ékes koronátok!*
19. vers
Körül vannak zárva
a délen fekvő városok,
és nem lesz, aki megnyissa őket.
Fogságba viszik egész Júdát,
fogságba viszik mindenestül!
20. vers
Emeljétek föl szemeteket,
és nézzétek azokat, akik északról jönnek!
Hol van a nyáj, amelyet te kaptál,
dicsőséges juhnyájad?*
21. vers
Mit mondasz, ha azzal büntet téged,
hogy akiket magad tanítottál,
föléd kerekednek?
Nem környékeznek-e meg
téged a fájdalmak,
mint a szülő asszonyt?
22. vers
Ha pedig azt kérded szívedben:
„Miért következnének ezek rám?”,
bűnöd sokaságáért húzzák le rólad ruhádat,
és lesz mezítelenné sarkad.
23. vers
Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen
és foltjait a párduc?
Így tudtok ti is jót cselekedni,
akik megszoktátok a gonoszt.
24. vers
Azért szétszórom őket,
ahogyan a polyvát hányja-veti a pusztai szél.
25. vers
Ez lesz a sorsod, kimért részed tőlem
– ezt mondja az Úr –,
mert elfelejtkeztél rólam,
és a hazugságnak hittél.
26. vers
Azért én is arcodra borítom a ruhádat,
hogy látható legyen gyalázatod!
27. vers
Láttam paráználkodásaidat és nyihogásaidat,
undok bujálkodásodat és utálatosságaidat
a halmokon és a mezőn.
Jaj neked, Jeruzsálem!
Nem akarsz tiszta lenni ezután sem?
Meddig még?
Könyvek
