Jeremiás próféta könyve
38. fejezet
1. vers
Meghallotta Sefatjá, Mattán fia és Gedaljá, Pashúr fia és Júkal, Selemjá fia és Pashúr, Malkijjá fia is azokat a szavakat, amelyeket Jeremiás mondott az egész népnek:
2. vers
Azt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, meghal fegyver, éhínség és dögvész miatt; aki viszont kimegy a káldeusokhoz, életben marad, életét ajándékul kapja, és élni fog.
3. vers
Így szól az Úr: Bizonyosan a babiloni király seregének kezébe kerül ez a város, aki beveszi azt.
4. vers
Erre azt mondták a fejedelmek a királynak: Meg kell ölni ezt az embert, mert erőtlenné teszi a harcosok kezét, akik megmaradtak a városban, és az egész nép kezét, mivel efféle szavakat szól nekik. Mert ez az ember nem a nép megmaradására törekszik, hanem vesztére.
5. vers
És Cidkijjá király így felelt: Íme, kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetekre.
6. vers
Ekkor fogták Jeremiást, hogy bevessék Malkijjá királyfi vermébe, amely a börtön udvarán volt; és köteleken lebocsátották Jeremiást, és mivel a veremben nem víz volt, hanem csak sár, belemerült Jeremiás a sárba.
7. vers
És meghallotta a kúsita Ebed-Melek, aki udvari szolga volt a király palotájában, hogy Jeremiást a verembe vetették; a király akkor éppen a Benjámin-kapuban volt.
8. vers
Kiment azért Ebed-Melek a király palotájából, és ezt mondta a királynak:
9. vers
Uram, király! Gonoszul cselekedtek azok az emberek, amikor így tettek Jeremiás prófétával, és a verembe vetették; mert ott éhen hal, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.
10. vers
Parancsot adott azért a király a kúsita Ebed-Meleknek, és azt mondta: Vigyél magaddal innen harminc embert, és húzd föl Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghalna.
11. vers
Magához vett tehát Ebed-Melek harminc embert, és bement a király palotájába, a kincstár alatti terembe, és hozott onnan elnyűtt ruhadarabokat és szakadozott posztókat, és leengedte azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.
12. vers
És azt mondta a kúsita Ebed-Melek Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és szakadozott ruhadarabokat a hónod alatt a kötelek alá! És Jeremiás úgy cselekedett.
13. vers
Kihúzták tehát Jeremiást a köteleken, és fölhozták őt a veremből; ezután Jeremiás a börtön udvarában lakott.
14. vers
Azután elküldött Cidkijjá király, és magához hozatta Jeremiás prófétát az Úr házában lévő harmadik bejáratig,* és azt mondta a király Jeremiásnak: Kérdezek tőled valamit, de ne titkolj el semmit előlem!
15. vers
Jeremiás azt mondta Cidkijjának: Ha kijelentést közlök veled, te biztosan megöletsz engem. Ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám.
16. vers
Ekkor titkon megesküdött Jeremiásnak Cidkijjá király e szavakkal: Él az Úr, aki lelket alkotott nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak azoknak az embereknek a kezébe, akik lelkedet keresik!
17. vers
Akkor ezt mondta Jeremiás Cidkijjának: Azt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimész a babiloni király fejedelmeihez, életben marad a lelked, és nem ég el tűzben e város, hanem életben maradsz te és a házad népe.
18. vers
Ha pedig nem mész ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe adatik, fölégetik, és te sem menekülhetsz meg a kezükből.
19. vers
Erre azt mondta Cidkijjá király Jeremiásnak: Félek a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz; hátha kezükbe adnak engem, és ők csúfot űznek belőlem!
20. vers
Azt mondta Jeremiás: Nem adnak! Hallgass az Úr szavára, amelyet én mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és élni fog a lelked!
21. vers
Ha pedig nem akarsz kimenni, az történik majd, amit megjelentett nekem az Úr:
22. vers
Íme, kivisznek minden asszonyt, aki itt maradt Júda királyának palotájában, a babiloni király fejedelmeihez, és ezt mondják majd azok az asszonyok:
Jóakaróid megcsaltak téged,
és erőt vettek rajtad;
s amikor lábad a sárba ragadt,
ők visszafordultak.
23. vers
És feleségeidet és gyermekeidet mind kiviszik a káldeusoknak, és te sem menekülsz meg a kezükből, hanem elfognak és a babiloni király kezébe adnak. Ezt a várost pedig fölégetik.
24. vers
Cidkijjá erre azt mondta Jeremiásnak: Senki se tudjon e dolgokról, akkor nem halsz meg!
25. vers
Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és hozzád mennek, és azt mondják neked: „Mondd meg nekünk, miről beszéltél a királlyal, ne titkold el előlünk, akkor nem ölünk meg téged! Mit mondott neked a király?”,
26. vers
akkor azt mondd nekik: Alázatosan könyörögtem a királyhoz, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, mert ott meghalnék.
27. vers
A fejedelmek pedig mind elmentek Jeremiáshoz, és megkérdezték őt. És pont úgy felelt nekik, ahogyan a király parancsolta. Azok pedig többet nem szólva eltávoztak tőle, mert nem tudták meg azt, amiről Jeremiás beszélt a királlyal.
28. vers
Jeremiás pedig ott maradt a börtön udvarában mindaddig a napig, amelyen bevették Jeruzsálemet. Ott volt, amikor bevették Jeruzsálemet.
Könyvek
