Jeremiás próféta könyve

17. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Júda vétke vas íróvesszővel van fölírva, gyémántheggyel van fölvésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira,


2. vers

mivel még fiai is oltáraikról, Asérá-bálványaikról emlékeznek meg a zöld fák mellett, a magas halmokon


3. vers

és a környék hegyein! Vagyonodat és minden kincsedet zsákmányul adom magaslataid és minden vétked miatt, amelyek ott vannak összes határodban.*


4. vers

Önhibádból el kell szakadnod örökségedtől, amelyet adtam neked, és ellenségeid szolgálatába hajtalak olyan földön, amelyet nem ismersz. Mivel lángra lobbantottátok haragomat, örökké égni fog az!


5. vers

Azt mondja az Úr:

Átkozott az a férfi, aki emberben bízik,

és testi erőre támaszkodik,

az Úrtól pedig elfordul a szíve!


6. vers

Mert olyan lesz, mint a cserje a pusztában,

amely nem látja, hogy jó következnék,

hanem sivár helyen lakik a sivatagban,

kopár és kihalt földön.


7. vers

De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik,

és akinek bizodalma az Úr.


8. vers

Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa,

amely a folyó felé bocsátja gyökereit,

és nem fél, ha hőség következik,

levele zöld marad.

Száraz esztendőben sem aggódik,

nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.


9. vers

Csalárdabb a szív mindennél,

és romlott az, ki ismerhetné ki?


10. vers

Én, az Úr vagyok az,

aki a szívet fürkészem

és a veséket vizsgálom,

hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint

és cselekedeteinek gyümölcse szerint.


11. vers

Mint a fogolymadár,

amely azt költi, amit nem tojt,

olyan az, aki gazdagságot gyűjt,

de nem igaz módon.

Napjai felénél ott kell hagynia,

a végén pedig bolonddá lesz.


12. vers

Ó, dicsőség trónja,

kezdettől fogva magasságos,

szentségünknek helye,


13. vers

Izráel reménysége, ó, Uram!

Akik elhagynak téged,

mind megszégyenülnek!

Akik elpártolnak tőled,

azokat a porba írják,

mert elhagyták az Urat,

az élő vizek kútfejét!*


14. vers

Gyógyíts meg, Uram,

akkor meggyógyulok,

szabadíts meg, akkor megszabadulok,

mert téged dicsőítelek!


15. vers

Íme, ők azt mondják nekem:

Hol van az Úr szava? Most jöjjön el!


16. vers

De nem tudták elérni,

hogy ne kövesselek mint pásztoromat,

és a nyomorúság napját sem kívántam,

te tudod.

Ami ajkamon kijött, ismert volt előtted.*


17. vers

Ne légy rettentésemre;

te vagy menedékem a gonosz napokban!


18. vers

Azok szégyenüljenek meg,

akik üldöznek engem,

és én ne szégyenüljek meg!

Ők rettegjenek, és én ne rettegjek!

Hozd rájuk a háborúság napját,

és kétszeres zúzással zúzd össze őket!


19. vers

Ezt mondta nekem az Úr: Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen Júda királyai mennek be és jönnek ki, és azután Jeruzsálem minden kapujában!


20. vers

Ezt mondd nekik: Halljátok meg az Úr szavát, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakosa, akik bejártok e kapukon!


21. vers

Azt mondja az Úr: Vigyázzatok lelketekre, és ne hordjatok terhet szombatnapon, Jeruzsálem kapuin se vigyétek azt be!


22. vers

Házatokból se vigyetek ki terhet szombatnapon, és semmiféle munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, ahogyan atyáitoknak megparancsoltam!


23. vers

De ők nem hallgattak erre, és fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették a nyakukat, nem hallgattak rám, és nem fogadták meg az intést.


24. vers

Pedig ha ti igazán hallgattok rám – ezt mondja az Úr, és nem visztek be terhet e város kapuin szombatnapon, és megszentelitek a szombatnapot úgy, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon,


25. vers

akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, akik a Dávid trónján ülnek, harci szekereken és lovakon járnak, mind maguk, mind fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai; és mindörökké e városban fognak lakni.


26. vers

Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról, a hegyvidékről és a Délvidékről, hogy égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hozzanak, és hálaáldozatot hozzanak az Úr házába.


27. vers

Ha pedig nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatnapot, terheket hordoztok, és így jártok át Jeruzsálem kapuin szombatnapon, akkor tüzet gerjesztek kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lehet eloltani.

Fejezetek:


Könyvek