Jeremiás próféta könyve
36. fejezet
1. vers
Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében így szólt az Úr Jeremiáshoz, és ezt mondta:
2. vers
Végy elő egy irattekercset, és írd föl rá mindazokat a szavakat, amelyeket én mondtam neked Izráelről, Júdáról és minden nemzetről attól a naptól fogva, amelyen szólni kezdtem hozzád, Jósiás ideje óta mind e mai napig.
3. vers
Hátha meghallja Júda háza, hogy milyen veszedelmet szándékozom neki szerezni, és megtér mindenki a gonosz útjáról, én pedig megbocsátom bűnüket és vétküket.
4. vers
Ekkor előhívta Jeremiás Bárúkot, Nérijjá fiát, Bárúk pedig leírta Jeremiás diktálása után az irattekercsre mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr mondott neki.
5. vers
És ezt parancsolta Jeremiás Bárúknak: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az Úr házába.
6. vers
Azért te menj be, és az Úr házában, a böjti napon olvasd föl az Úr szavait a nép füle hallatára az irattekercsről, amelyet diktálásom után írtál. Olvasd föl egész Júda előtt, akik eljöttek városaikból!
7. vers
Hátha az Úr elé száll könyörgésük, és mindenki megtér gonosz útjáról, mert nagy az Úr haragja és fölháborodása, amellyel szólt az Úr e nép ellen.
8. vers
Bárúk pedig, Nérijjá fia, teljesen úgy cselekedett, ahogyan Jeremiás próféta megparancsolta neki: fölolvasta az irattekercsről az Úr szavát az Úr házában.
9. vers
Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának az ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban böjtre hívták föl az Úr elé egész Jeruzsálem népét meg az egész népet, amely Júda városaiból jött föl Jeruzsálembe.
10. vers
Akkor fölolvasta Bárúk az irattekercsről Jeremiás beszédeit az Úr házában, Gemarjának, Sáfán kancellár fiának a kamrájában, a fölső udvarban, az Úr háza új kapujának bejáratánál az egész nép füle hallatára.
11. vers
Amikor meghallgatta Míkájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája az Úr minden beszédét az irattekercsből,
12. vers
lement a király palotájába, a kancellár szobájába, és íme, ott ült az összes főember: Elisámá, a kancellár, Delájá, Semajá fia, Elnátán, Akbór fia, Gemarjá, Sáfán fia és Cidkijjá, Hananjá fia meg a többi főember is.
13. vers
Míkájehú elmondta nekik mindazokat, amiket hallott, amikor Bárúk fölolvasta az irattekercset a nép füle hallatára.
14. vers
Azért elküldték a főemberek Bárúkhoz Jehúdit, aki Netanjá fia volt, aki Selemjá fia volt, aki pedig Kúsi fia volt, és ő ezt mondta: Vedd a kezedbe az irattekercset, amelyet fölolvastál a nép füle hallatára, és jöjj! És kezébe vette Bárúk, Nérijjá fia az irattekercset, és elment hozzájuk.
15. vers
Akkor ezt mondták neki: Ülj le, és olvasd föl a fülünk hallatára! Bárúk tehát fölolvasta azt a fülük hallatára.
16. vers
Amikor meghallották mindezeket a szavakat, megrettenve tekintettek egymásra, és azt mondták Bárúknak: Bizony jelentenünk kell mindezeket a beszédeket a királynak!
17. vers
Majd megkérdezték Bárúkot: Mondd el nekünk, hogyan is írtad le mindezeket a szájából elhangzó szavakat!
18. vers
Bárúk ezt mondta nekik: Ő diktálta nekem mindezeket a szavakat, én pedig leírtam erre az irattekercsre tintával.
19. vers
Ekkor a főemberek azt mondták Bárúknak: Menj, rejtőzz el, te is, és Jeremiás is, és ne tudja senki, hogy hol vagytok.
20. vers
És elmentek a királyhoz az udvarba, miután eltették az irattekercset Elisámá kancellár szobájába, és elmondták mindezeket a király füle hallatára.
21. vers
Akkor elküldte a király Jehúdit, hogy hozza el az irattekercset; ő el is hozta Elisámá kancellár szobájából, és fölolvasta Jehúdi a király füle hallatára és azoknak a főembereknek a füle hallatára, akik a király előtt álltak.
22. vers
A király pedig akkor a téli palotában ült a kilencedik hónapban, és tűz égett előtte a kandallóban.
23. vers
Amikor Jehúdi három vagy négy hasábot elolvasott, levágta azt a kancellár késével, és a kandallóban lévő tűzbe hajította, míg csak az egész irattekercs el nem égett a kandallóban lévő tűzben.
24. vers
Nem rettentek meg, és ruhájukat sem szaggatták meg, sem a király, sem a szolgái, akik hallották mindezeket a beszédeket.
25. vers
Bár Elnátán, Delájá és Gemarjá kérték a királyt, hogy ne égesse el az irattekercset, ő mégsem hallgatott rájuk.
26. vers
Hanem meghagyta a király Jerahmeél királyfinak, Szerájának, Azriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Bárúkot, az írástudót és Jeremiás prófétát; de az Úr elrejtette őket.
27. vers
Majd azt mondta az Úr Jeremiásnak, miután a király elégette az irattekercset és a beszédeket, amelyeket Bárúk Jeremiás diktálása után írt le:
28. vers
Térj vissza, végy magadhoz egy másik irattekercset, és írd rá az előbbi szavakat mind, amelyek az előző irattekercsen voltak, és amelyet Jójákim, Júda királya elégetett.
29. vers
És ezt mondd Jójákimnak, Júda királyának: Azt mondja az Úr: Elégetted az irattekercset, és azt mondtad: Miért írtál rá ilyen szavakat, hogy bizonyosan eljön a babiloni király, és elveszíti ezt az országot, és kipusztít belőle embert és állatot?
30. vers
Azért így szól az Úr Jójákim, Júda királya felől: Nem lesz utóda, aki Dávid trónjára üljön, és holttestét kidobják a nappali hőségre és az éjszakai fagyra.
31. vers
Megbüntetem őt, utódját és szolgáit bűneikért, és rájuk bocsátom meg a jeruzsálemi polgárokra és Júda férfiaira mindazt a veszedelmet, amelyről szóltam nekik, de nem hallgattak meg.
32. vers
Jeremiás azért másik irattekercset vett, és Bárúknak, az írástudó Nérijjá fiának adta, aki fölírta arra Jeremiás diktálása után annak az irattekercsnek minden szavát, amelyet Jójákim, Júda királya tűzben égetett el. Sőt még sok más hasonló beszédet is csatoltak hozzá.
Könyvek
