Jeremiás próféta könyve
20. fejezet
1. vers
Pashúr főpap, Immér fia, aki az Úr házának felügyelője volt, meghallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat prófétálta.
2. vers
Ezért megverette Pashúr Jeremiás prófétát, és abba a kalodába záratta, amely a felső Benjámin-kapunál volt, az Úr háza mellett.
3. vers
Másnap, amikor Pashúr kiengedte Jeremiást a kalodából, azt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az Úr, hanem így: Rettegés mindenütt.
4. vers
Mert azt mondja az Úr: Íme, rettegést keltek benned és minden barátodban, és elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig a babiloni király kezébe adom, és fogságba viszi őket Babilonba, és fegyverrel vágatja le őket.
5. vers
Kezébe adom e város minden vagyonát, minden szerzeményét és drágaságát; Júda királyainak minden kincsét is ellenségeik kezébe adom. Elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik azokat.
6. vers
Te pedig, Pashúr, és házad minden lakója, fogságba mész, Babilonba kerülsz. Ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hamisan prófétáltál.
7. vers
Rávettél, Uram, engem, és rávétettem,
megragadtál engem, és legyőztél!
Nevetségessé lettem,
naphosszat mindenki engem csúfol.
8. vers
Mert ahányszor csak megszólalok
és kiáltozom, így kiáltok:
Erőszak és romlás!
Mert az Úr szava mindig csak gyalázatomra
és csúfságomra lett nekem.
9. vers
Ezért azt gondoltam:
Nem emlékezem róla,
és nem szólok többé az ő nevében.
De mintha égő tűz volna szívemben,
a csontjaimba rekesztve;
erőlködöm, hogy elviseljem,
de nem tehetem.
10. vers
Mert hallom sokak suttogását,
a rettenetet mindenfelől:
Jelentsétek föl, és mi is följelentjük!
Még azok is, akik barátaim,
mindnyájan eltántorodásomra várnak,
és azt mondják:
Talán megbotlik, és megfoghatjuk őt,
és bosszút állhatunk rajta.
11. vers
De az Úr velem van,
mint hatalmas hős;
azért elesnek üldözőim,
és nem bírnak velem.
Igen megszégyenülnek,
mert nem járnak sikerrel.
Örök és felejthetetlen gyalázat lesz rajtuk.
12. vers
Azért, ó, Seregek Ura,
aki megpróbálod az igazat,
belelátsz a vesékbe és a szívekbe,
hadd lássam rajtuk büntetésedet,
mert eléd tártam ügyemet!
13. vers
Énekeljetek az Úrnak,
dicsérjétek az Urat,
mert megszabadítja a szegények lelkét
a gonoszok kezéből.
14. vers
Átkozott az a nap, amelyen születtem;
ne legyen áldott az a nap,
amelyen anyám szült engem!
15. vers
Átkozott az az ember,
aki örömhírt vitt apámnak e szavakkal:
„Fiúgyermeked született!”,
és igen megörvendeztette őt.
16. vers
Legyen az az ember olyan,
mint azok a városok,
amelyeket elveszített az Úr,
és nem bánta meg:
reggel jajkiáltást halljon
és délben harci riadót.
17. vers
Miért nem öltek meg anyám méhében,
hogy anyám teste lett volna a sírom,
és méhe örökké terhes?
18. vers
Miért is jöttem ki anyám méhéből,
ha csak nyomorúságot látok és bánatot,
és napjaim gyalázatban érnek véget?
Könyvek
