Jeremiás próféta könyve
10. fejezet
1. vers
Halljátok meg a szót, amit az Úr szól nektek, Izráel háza!
2. vers
Azt mondja az Úr:
A pogányok útját ne tanuljátok el,
és az égi jelektől ne féljetek,
mert csak a pogányok félnek azoktól!
3. vers
Mert a népek bálványai mind hiábavalók,
hiszen a fáját az erdőből vágják ki
és a mester kezei készítik el szekercével.
4. vers
Ezüsttel és arannyal ékesítik,
szögekkel és kalapáccsal erősítik meg,
hogy ne mozduljanak el.
5. vers
Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszélnek, hordják-viszik őket,
mert mozdulni sem tudnak.
Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat,
de jót tenni se képesek!
6. vers
Nincs hozzád hasonló, Uram!
Nagy vagy te, és nagy a te neved hatalmadért!
7. vers
Ki ne félne tőled, nemzetek királya?
Bizony téged illet ez,
mert a nemzetek bölcsei között
és azok egyetlen országában
sincs hozzád hasonló!
8. vers
Egytől egyig mind balgák és bolondok,
hiábavaló a bálványok tanítása,
hiszen fából vannak.
9. vers
Tarsísból hozott vert ezüst
és Úfázból való arany az,
mesterember és ötvös keze munkája.
Öltözetük kék és piros bíbor,
mesterek munkája valamennyi.
10. vers
De az Úr valóságos Isten,
élő Isten ő, örökkévaló Király.
Haragja előtt megrendül a föld,
és a nemzetek nem tudják elviselni fölindulását.
11. vers
Mondjátok meg nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, ki fognak veszni e földről és az ég alól!
12. vers
Ő alkotta a földet erejével,
ő vetett alapot a világnak bölcsességével,
és ő terjesztette ki az egeket értelmével.
13. vers
Szavára vizek zúgása támad az égben,
és felhők emelkednek föl a föld széleiről.
Villámokat készít az esőnek,
és kiengedi rejtekhelyéről a szelet.
14. vers
Minden ember bolond lett és tudatlan,
minden ötvös megszégyenül öntött szobraival,
mert hamisak az öntött bálványai,
nincsen azokban lélek.
15. vers
Hiábavalók azok, nevetséges dolgok,
elvesznek megbüntetésük idején!
16. vers
De Jákób része nem ilyen, mint ezek,
mert ő a mindenség alkotója,
és Izráel törzse az ő tulajdona;
Seregek Ura az ő neve.
17. vers
Nyalábold föl a földről batyudat te,
aki ostromlott városban laksz!
18. vers
Mert azt mondja az Úr:
Íme, most messzire elvetem
az ország lakosait,
és megsanyargatom őket,
hogy megérezzék azt.*
19. vers
Jaj nekem romlásom miatt,
gyógyíthatatlan a sebem!
Mégis azt gondoltam:
Ha ez is a betegségem,
majdcsak elszenvedem!
20. vers
De ledöntötték sátramat,
köteleim mind elszakadoztak,
fiaim elszakadtak tőlem, és odavannak.
Nincs senki, aki kifeszítse sátramat
és fölvonja sátorponyváimat.
21. vers
Mert oktalanok voltak a pásztorok,
és nem keresték az Urat.
Ezért nem gyarapodtak,
és egész nyájuk szétszéledt.
22. vers
Íme, hír jön,
nagy zúgás kel észak földje felől,
hogy pusztává és sakálok tanyájává
tegye Júda városait.
23. vers
Tudom, Uram,
hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja,
és aki azon jár, nem maga irányítja lépését.
24. vers
Fenyíts meg bennünket, Uram,
de mértékkel, ne haragodban,
hogy meg ne semmisíts!
25. vers
Öntsd ki haragodat azokra a nemzetekre,
amelyek nem ismernek téged,
és azokra a nemzetségekre,
amelyek nem hívják segítségül nevedet!
Mert megették Jákóbot, bizony megették őt;
elemésztették, és elpusztították lakóhelyét!
Könyvek
