Jeremiás próféta könyve
12. fejezet
1. vers
Igaz vagy, Uram,
hogyha perelek is veled.
Éppen ezért hadd beszéljek veled
peres kérdésekről!
Miért szerencsés az istentelenek útja?
Miért boldogul minden hűtlenkedő?
2. vers
Elülteted őket, meg is gyökereznek,
fölnövekednek, gyümölcsöt is teremnek.
Közel vagy a szájukhoz,
de a szívüktől távol!
3. vers
Te ismersz engem, Uram!
Látsz engem, és megvizsgáltad,
hogy milyen irántad a szívem.
Válaszd külön őket,
mint a mészárszékre való juhokat,
és készítsd el őket a levágás napjára!
4. vers
Meddig gyászol a föld,
és meddig szárad minden fű a mezőn?
A rajta lakók gonoszsága miatt
pusztul el állat és madár,
mert azt gondolják:
Nem látja meg a mi végünket!
5. vers
Ha gyalogosokkal futsz,
és kifárasztanak téged,
hogyan versenyezhetnél lovakkal?
Ha csak békés földön vagy biztonságban,
ugyan mit teszel majd a Jordán sűrűjében?
6. vers
Bizony még testvéreid
és atyád háznépe is hűtlenül bánik veled,
tele torokból kiabálnak utánad!
Ne higgy nekik,
még ha szépen beszélgetnek is veled!
7. vers
Elhagytam házamat,
eltaszítottam örökségemet,
ellenségének kezébe adtam azt,
akit lelkem szeret.
8. vers
Örökségem olyan lett nekem,
mint az oroszlán az erdőben.
Ordítva támadt ellenem,
azért meggyűlöltem.
9. vers
Tarka madár lenne az örökségem?
Nem gyűlnek-e ellene a madarak mindenfelől?
Jöjjetek, gyűljetek össze, ti mezei vadak
mind, jöjjetek, egyetek!
10. vers
Sok pásztor pusztította szőlőmet,
taposta osztályrészemet.
Drága örökségemet
sivatagos pusztává tették.
11. vers
Pusztává tették,
gyászban van előttem, mint a kopár föld!
Elpusztult az egész ország,
de senki sincs, aki észrevenné.
12. vers
A puszta minden magaslatára
pusztítók érkeznek,
mert az Úr fegyvere emészti az országot
egyik szélétől a másik széléig.
Senkinek sincs békessége.
13. vers
Búzát vetettek, és tövist aratnak,
fáradoznak, de nem boldogulnak.
Szégyent vallanak jövedelmükkel
az Úr izzó haragja miatt.
14. vers
Azt mondja az Úr minden gonosz szomszédom felől, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet örökül adtam népemnek, Izráelnek: Íme, kigyomlálom őket földjükből, és Júda házát is kigyomlálom közülük!
15. vers
De ha már kigyomláltam őket, ismét megkönyörülök rajtuk, és visszahozom őket, mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére.
16. vers
Ha jól megtanulják népem útjait, és így esküsznek nevemre: „Él az Úr!” – ahogy megtanították népemet a Baalra esküdni –, akkor újjáépülnek majd népem között.
17. vers
Ha pedig nem hallgatnak rám, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elveszítem – ezt mondja az Úr.
Könyvek
