Jeremiás próféta könyve
48. fejezet
1. vers
Móábról ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene:
Jaj Nebónak, mert elpusztul!
Kirjátaim megszégyenül, beveszik,
Miszgáb megszégyenül, összetörik.
2. vers
Nincs már dicsősége Móábnak,
Hesbónban gonoszt terveznek ellene:
Gyertek, irtsuk ki őt a nemzetek közül!
Te is elnémulsz, Madmén,
fegyver jár nyomodban!
3. vers
Nagy kiáltás hallatszik Hórónaimból;
pusztulás és nagy romlás!
4. vers
Összeroppant Móáb,
kicsinyei sikoltva kiáltanak!
5. vers
Sírva-ríva kapaszkodnak föl
a Luhít-hágón,
Hórónaim lejtőin
vészkiáltás hallatszik a pusztulás miatt.
6. vers
Fussatok, mentsétek meg lelketeket,
és legyetek olyanok,
mint a cserje a pusztában!
7. vers
Mivel műveidbe és kincseidbe
vetetted bizodalmadat,
téged is bevesznek!
Kemós fogságba megy
papjaival, fejedelmeivel együtt.
8. vers
Rátör a pusztító minden városra,
egy város sem menekül meg.
Elvész a völgy, feldúlják a síkságot,
ahogyan megmondta az Úr.
9. vers
Adjatok szárnyat Móábnak,
hogy elrepülhessen,
mert városai elpusztulnak,
senki sem lakik bennük.*
10. vers
Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi,
és átkozott, aki kíméli fegyverét a vértől!
11. vers
Nyugodtan élt Móáb gyermekségétől fogva,
és pihent, mint seprőjén a bor.
Nem öntögették edényből edénybe,
és fogságba sem ment,
ezért maradt meg az íze,
illata sem változott meg.
12. vers
De íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az Úr –, és rablókat bocsátok rá, hogy megcsapolják őt. Kiürítik edényeit, korsóit pedig összetörik.
13. vers
Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott.
14. vers
Hogy mondhatjátok:
Hősök vagyunk és vitéz,
harcra termett férfiak?
15. vers
Elpusztul Móáb, városait beveszik,
válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak!
– ezt mondja a Király,
akinek Seregek Ura a neve.
16. vers
Közel van Móáb veszedelme, íme, jön,
és igen hamar itt lesz romlása!
17. vers
Bánkódjatok miatta mindnyájan,
akik körülötte vagytok, mindnyájan,
akik ismeritek nevét!
Mondjátok: hogy összetört
az erős bot, a dicső pálca!
18. vers
Szállj le a dicsőségből, és ülj a porba,
Díbón leányának lakosa,
mert Móáb pusztítója fölvonult ellened,
és lerontja erődeidet.
19. vers
Állj ki az útra, és figyelj, Aróér lakosa!
Kérdezd meg a futva menekülőt:
Mondd, mi történt?
20. vers
Megszégyenült Móáb, mert összetörték.
Jajgassatok és kiáltsatok!
Hirdessétek az Arnónnál,
hogy elpusztult Móáb!
21. vers
Mert elkövetkezett az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfáatra,
22. vers
Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátaimra,
23. vers
Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra,
24. vers
Kerijjótra, Bocrára és Móáb földjének minden városára távol és közel.
25. vers
Letörték Móáb szarvát,
karját is összetörték – ezt mondja az Úr.
26. vers
Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úrral szemben. Hemperegjen Móáb a maga okádékában, és legyen csúfsággá ő is.
27. vers
Vajon nem űztél-e csúfot te is Izráelből? És mintha a tolvajok között találták volna, hogy a fejedet csóváltad, amikor róla beszéltél.
28. vers
Hagyjátok el a városokat,
és lakjatok a kősziklák között, Móáb lakosai!
Legyetek olyanok, mint a galamb,
amely a barlang szájában rak fészket.
29. vers
Hallottunk Móáb kevélységéről,
hogy milyen kevély;
fölfuvalkodásáról és dölyfösségéről,
kérkedéséről és szíve elbizakodottságáról.
30. vers
Ismerem szertelenségét
– ezt mondja az Úr –;
sem a fecsegése, sem a cselekedete nem igaz.
31. vers
Ezért jajgatok Móáb miatt,
és kiáltok egész Móábért,
Kír-Heresz férfiaiért siránkozom.
32. vers
Jobban siratlak, mint Jazért siratták,
ó, Szibmá szőlője!
Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak,
Jazér tengeréig értek,
gyümölcstermésedre és szüretedre
pusztító rontott.*
33. vers
Eltűnt az öröm és vigasság
a kertekből és Móáb földjéről.
Kiürítettem a sajtókból a bort,
nem sajtolnak örömrivalgással,
s a kiáltás már nem örömkiáltás.
34. vers
Hesbón és Elálé kiáltása elhat Jahacig, hangjuk Cóartól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallik, még Nimrím vizei is elapadnak.
35. vers
Végzek azzal Móábban – azt mondja az Úr –, aki a magaslaton áldozik, és isteneinek tömjénez.
36. vers
Ezért zokog a szívem Móábért, mint a síp, zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, mint a síp, mivel elveszett minden kincse, amit gyűjtött.
37. vers
Minden fő kopaszra van nyírva, minden szakáll le van vágva, minden kézen vágások vannak, és minden derékon zsákruha.
38. vers
Jajveszékelés hallatszik Móábban minden háztetőn és minden utcán, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek – mondja az Úr.
39. vers
Mennyire összezúzták! Hogy jajgatnak! Milyen szégyenletesen megfutamodott Móáb! Csúffá lett Móáb, és elrettentek tőle mindazok, akik körülötte vannak.
40. vers
Mert azt mondja az Úr:
Íme, úgy repül rá, mint a sas,
kiterjeszti szárnyait Móábra.
41. vers
Beveszi a városokat,
és elfoglalja az erődöket.
Olyan lesz ezen a napon
Móáb harcosainak a szíve,
mint a vajúdó asszony szíve.*
42. vers
Elpusztul Móáb, nem lesz többé,
mert fölfuvalkodott az Úr ellen.
43. vers
Félelem, verem és tőr fenyeget téged,
Móáb lakossága – ezt mondja az Úr.
44. vers
Aki a félelem elől menekül, a verembe esik,
és aki kijön a veremből, azt a csapda fogja meg!
Mert Móábra bocsátom
büntetésének esztendejét
– mondja az Úr.
45. vers
Hesbón árnyékában állnak meg
erejüket vesztve a menekülők.
De tűz jön ki Hesbónból,
láng csap ki Szíhón közepéből,
és megemészti Móáb üstökét
és a háborgó fiak koponyáját.
46. vers
Jaj neked, Móáb!
Elvész Kemós népe,
mert fiaidat fogságba viszik
és leányaidat rabságba.
47. vers
De majd jóra fordítom Móáb sorsát
az utolsó időkben – mondja az Úr.
Eddig tart Móáb ítélete.
Könyvek
