52. fejezet
Huszonegy esztendős volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Hamútal volt, aki a Libnából való Jirmejá leánya.
És gonoszt cselekedett az Úr szemében, ahogyan Jójákim is cselekedett.
Bizony az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával, amíg végül elvetette őket színe elől. Cidkijjá ugyanis föllázadt a babiloni király ellen.
Uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén fölvonult Nebukadneccar babiloni király, ő és egész serege Jeruzsálem alá, és tábort ütöttek vele szemben, és ostromműveket emeltek ellene mindenfelől.
Ostrom alatt tartották a várost Cidkijjá tizenegyedik esztendejéig.
A negyedik hónapban, a hónap kilencedikén olyan nagy éhínség támadt a városban, hogy a föld népének kenyere sem volt.
És betörtek a városba, de a harcosok mind elmenekültek, és éjszaka kimentek a városból a kapun keresztül, a két kőfal között, amely a király kertjénél van, noha a káldeusok a város alatt voltak körös-körül. Arra az útra tértek, amely a síkság felé vezet.
A káldeusok serege azonban üldözőbe vette a királyt, és utolérték Cidkijját a jerikói síkon, mivel egész serege elfutott mellőle.
El is fogták a királyt, és Riblába, Hamát földjére vitték a babiloni királyhoz, hogy ítéljen fölötte.
A babiloni király Cidkijjá fiait a szeme láttára megölette, és Júda valamennyi fejedelmét is megölette Riblában.
Cidkijjá király szeme világát pedig kioltották, őt magát láncra verték, majd Babilonba vitette őt a babiloni király, és tömlöcben tartotta halála napjáig.
Az ötödik hónapban pedig, a hónap tizedikén – ez az esztendő pedig Nebukadneccar babiloni király tizenkilencedik esztendeje volt – eljött Jeruzsálembe Nebuzaradán testőrparancsnok, aki a babiloni király szolgálatában állt.
Fölgyújtotta az Úr házát és a király palotáját; fölgyújtott Jeruzsálemben minden házat és minden nagy palotát.
A káldeusok egész serege pedig, amely a testőrparancsnokkal volt, lerombolta Jeruzsálem kőfalát körös-körül.
A nép szegényeiből pedig és a többi nép közül, amely a városban maradt, meg a szökevények közül, akik átpártoltak a babiloni királyhoz, és a sokaság maradékából foglyokat vitt el Nebuzaradán testőrparancsnok.
De a föld szegényei közül ott hagyta Nebuzaradán testőrparancsnok a szőlőműveseket és a szántóvetőket.
A rézoszlopokat pedig, amelyek az Úr házában voltak, meg az állványokat és a réztengert, amely az Úr házában volt, összetörték a káldeusok, és minden rezet elvittek Babilonba.
Mind elvitték a fazekakat és a lapátokat is, a késeket és a tálakat, a tömjénezőket és minden rézedényt, amelyekkel szent szolgálatot szoktak végezni.
Elvitte a testőrparancsnok a csészéket, a serpenyőket, a tálakat és a fazekakat, a mécsestartókat, a tömjénezőket és a serlegeket, mindent, ami aranyból és ezüstből volt.
A két oszlopnak, a réztengernek és a tizenkét rézökörnek, amelyek talapzatként alatta voltak, és amelyeket Salamon király csináltatott az Úr házába, mindezeknek az edényeknek a rezét meg sem lehetett mérni.
Az oszlopok mindegyikének tizennyolc könyök volt a magassága, és tizenkét könyöknyi zsinór érte körül, vastagságuk pedig négyujjnyi volt, és belül üresek voltak.
Rézgömb volt rajtuk, és a gömb magassága öt könyök volt, és a hálók és gránátalmák a gömbön körös-körül mind rézből voltak. Ugyanilyen volt a másik oszlop és a rajta levő gránátalmák is.
Kilencvenhat gránátalma volt a külső falon,* összesen száz gránátalma volt a hálón körös-körül.
Elvitte a testőrparancsnok Szerájá főpapot és Cefanjá papot, a helyettesét és három ajtóőrt.
Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, és hetet azok közül a férfiak közül, akik a király szolgálatában álltak, akiket a városban találtak, meg a hadseregparancsnok írnokát, aki a föld népét sorozta be, továbbá hatvan férfit a föld népe közül, akiket a városban találtak.
Fogta és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok a babiloni királyhoz Riblába.
A babiloni király pedig levágatta és megölette őket Riblában, Hamát földjén. Így vitték fogságba Júdát a földjéről.
Ennyien voltak, akiket fogságba vitt Nebukadneccar: az ő hetedik esztendejében háromezer-huszonhárom júdabeli,
Nebukadneccar tizennyolcadik esztendejében pedig nyolcszázharminckét lélek Jeruzsálemből.
Nebukadneccar huszonharmadik esztendejében Nebuzaradán testőrparancsnok hétszáznegyvenöt júdabelit vitt fogságba. Összesen négyezer-hatszáz lelket.
Jójákin júdabeli király fogságának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, e hónap huszonötödikén történt, hogy Evil-Meródak babiloni király uralkodásának első esztendejében megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta őt a tömlöcből.
Barátságosan beszélt vele, és székét azoknak a királyoknak a széke fölé emelte, akik vele voltak Babilonban.
Kicseréltette rabruháit, és élete további napjaiban mindig vele étkezett.
Állandó ellátást adott neki a babiloni király minden napra, szükségletei szerint, egészen halála napjáig, hátralévő életének minden napján.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52