Jeremiás próféta könyve

25. fejezet

Fejezetek:

Ez az a beszéd, amely Jeremiáshoz szólt Júda egész népéről Jójákim negyedik esztendejében, aki Jósiásnak, Júda királyának a fia volt. Ez az év Nebukadneccar babiloni király első esztendeje.

2. vers

Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakosának:

3. vers

Jósiás tizenharmadik esztendejétől fogva, aki Ámónnak, Júda királyának a fia volt, mind a mai napig, vagyis huszonhárom esztendőn át szólt hozzám az Úr szava, én pedig hirdettem azt nektek. Idejében szóltam, de nem hallgattatok rám.

4. vers

Az Úr valamennyi szolgáját, a prófétákat elküldte hozzátok, idejében küldte el őket, de nem hallgattatok rájuk, és fületeket sem fordítottátok feléjük, hogy meghallgassátok őket.

5. vers

Azt mondták: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz cselekedeteitekből, hogy azon a földön lakhassatok, amelyet az Úr örökre nektek és atyáitoknak adott.

6. vers

Ne járjatok idegen istenek után, hogy nekik szolgáljatok, és előttük leboruljatok, és ne ingereljetek föl engem kezetek alkotásával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok!

7. vers

De nem hallgattatok rám – ezt mondja az Úr – azért, hogy fölingereljetek engem kezetek alkotásával a ti veszedelmetekre.

8. vers

Ezért azt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok beszédemre,

9. vers

íme, elküldök észak minden nemzetségéért – ezt mondja az Úr – és Nebukadneccarért, a babiloni királyért, az én szolgámért, és behozom őket erre a földre és lakóira és a körülötte lévő minden nemzetre. Elveszítem őket, iszonyattá és szörnyűséggé teszem őket és örökkévaló pusztasággá.

10. vers

Elveszem tőlük az öröm és vigasság hangját, a vőlegény és a menyasszony szavát, a malmok zúgását és a mécses világosságát.

11. vers

Ez az egész föld pusztasággá és iszonyattá lesz, és ezek a nemzetek a babiloni királynak szolgálnak majd hetven esztendeig.

12. vers

És amikor majd letelik a hetven esztendő, megbüntetem a babiloni királyt és népét és a káldeusok földjét álnokságukért – így szól az Úr –, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.

13. vers

Véghez viszem azon a földön mindazt, amit szóltam felőle, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amit Jeremiás az összes népről prófétált.

14. vers

Mert ők is szolgálni fognak majd sok más nemzetnek és nagy királyoknak, és megfizetek nekik cselekedeteik és kezük munkája szerint.

15. vers

Mert ezt mondta nekem az Úr, Izráel Istene: Vedd el kezemből a harag borának ezt a poharát, és itasd meg vele mindazokat a nemzeteket, amelyekhez küldelek.

16. vers

Igyanak, és tántorogjanak részegen a fegyver miatt, amelyet közéjük bocsátok.

17. vers

Erre elvettem a poharat az Úr kezéből, és megitattam mindazokat a népeket, amelyekhez az Úr küldött engem:

18. vers

Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, iszonyattá, szörnyűséggé és átokká tegyem őket, ahogyan ma is van;

19. vers

megitattam a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáit, fejedelmeit és minden népét.

20. vers

És minden keverék népet, Úc földjének minden királyát meg a filiszteusok földjének minden királyát; Askelónt, Gázát, Ekrónt és Asdód maradékát;

21. vers

Edómot, Móábot és Ammón fiait;

22. vers

Tírusz minden királyát, Szidón minden királyát és a szigetek minden királyát, akik a tengeren túl vannak:

23. vers

Dedánt, Témát, Búzt és mindazokat, akik lenyírt üstökűek;

24. vers

Arábia minden királyát és a keveredett népek minden királyát, akik a pusztában laknak;*

25. vers

Zimri minden királyát, Élám minden királyát és a médek minden királyát;

26. vers

észak minden királyát, a közelvalókat és a távolvalókat, egyiket a másik után, és a föld minden országát, amelyek e föld színén vannak. Mindezek után pedig Sésak királyának kell innia.

27. vers

Azért ezt mondd nekik: Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: „Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és ne keljetek föl a fegyvertől, amelyet én küldök közétek.”

28. vers

És ha majd nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: „Meg kell innotok!

29. vers

Mert íme, ha arra a városra, amely az én nevemet viseli, veszedelmet hozok, ti vajon büntetlenül maradhattok-e? Nem maradtok büntetlenül, mert fegyvert hozok e föld minden lakosára” – ezt mondja a Seregek Ura.

30. vers

Te pedig prófétáld meg nekik mindezt a szót, és ezt mondd nekik:

Az Úr a magasságból harsog,

és az ő szent lakhelyéről mennydörög.

Harsányan harsog nyájára,

riogatva kiált e föld minden lakójára,

mint a szőlőtaposók.

31. vers

Elhat ez a harsogás a föld végéig,

mert pere van az Úrnak a népekkel;

ő minden test ítélőbírája,

a hitetleneket fegyver elé veti

– ezt mondja az Úr.

32. vers

Így szól a Seregek Ura:

Íme, veszedelem indul

egyik nemzettől a másik nemzethez,

és nagy szélvész támad a föld széléről.

33. vers

Azon a napon az Úr sokakat megöl

a föld egyik végétől a föld másik végéig.

Nem siratják, nem szedik össze

és nem is temetik el őket.

Olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj.

34. vers

Jajgassatok, pásztorok, és kiáltsatok,

heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak,

mert eljön a megöletéseteknek

és a szétszóratásotoknak az ideje;

leestek és összetörtök, mint a drága edények.*

35. vers

Nincs hová futniuk a pásztoroknak

és menekülniük a nyáj vezéreinek.

36. vers

Hallatszik már a pásztorok kiáltozása

és a nyáj vezéreinek jajgatása,

mert elpusztította legelőjüket az Úr.

37. vers

Elhagyottá lettek a békés legelők

az Úr fölgerjedt haragja miatt.

38. vers

Elhagyta azokat,

mint búvóhelyét az oroszlán,

mert pusztasággá lett földjük

a zsarnok dühe és fölgerjedt haragja miatt.