Jeremiás próféta könyve
capítulo 31
verso 1
Abban az időben – ezt mondja az Úr –
Izráel minden nemzetségének Istene leszek,
és ők az én népemmé lesznek.
verso 2
Azt mondja az Úr:
Kegyelmet talált a pusztában
a fegyvertől megmenekült nép, Izráel,
amikor ment, hogy megnyugvást találjon.*
verso 3
A messzeségből is megjelent nekem az Úr:
örök szeretettel szeretlek,
azért vonzottalak kegyelmemmel.
verso 4
Újra fölépítelek téged, és felépülsz,
ó, Izráel szűz leánya!
Újra fölékesíted magadat,
és dobokkal a táncolva
vigadók seregében jössz ki.
verso 5
Szőlőket ültetsz még Samária hegyein;
és akik ültetik a vesszőket,
élvezik is gyümölcseit.
verso 6
Mert lesz egy nap,
amikor a pásztorok kiáltanak majd
az Efraim hegyén:
Keljetek föl, menjünk a Sionra
az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!
verso 7
Mert így szól az Úr:
Énekeljetek Jákóbnak örömmel,
ujjongjatok a nemzetek fejének.
Hirdessétek, és mondjatok dicséretet:
Megszabadította népét az Úr,
Izráel maradékát.
verso 8
Íme, elhozom őket észak földjéről,
és összegyűjtöm őket a föld széleiről;
lesz közöttük vak, sánta,
viselős és szülő asszony is;
mint nagy gyülekezet jönnek vissza.
verso 9
Sírva jönnek, és imádkoznak,
miközben hozom őket,
folyóvizekhez vezetem őket,
egyenes úton, ahol nem esnek el.
Mert atyja vagyok Izráelnek,
és Efraim az elsőszülöttem.
verso 10
Halljátok meg az Úr szavát, ti népek,
hirdessétek a messzi szigeteknek,
és ezt mondjátok:
Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti őt
és őrzi, mint pásztor a nyáját.
verso 11
Mert megváltotta az Úr Jákóbot,
és kimentette a nála erősebb kezéből.
verso 12
Eljönnek, és ujjongva énekelnek
a Sion ormán,
és kedvüket lelik az Úr javaiban:
a gabonában, a mustban, az olajban,
a juhokban és a marhákban.
Olyan lesz a lelkük, mint a megöntözött kert,
és nem bánkódnak többé.
verso 13
Akkor táncolva örvendezik a szűz,
az ifjak a vénekkel együtt örülnek.
Gyászukat örömre fordítom,
megvigasztalom és megvidámítom őket bánatukból.
verso 14
A papok lelkét bőséggel elégítem meg,
és népem eltelik javaimmal
– azt mondja az Úr.
verso 15
Így szól az Úr:
Kiáltás hallatszik Rámában,
sírás és keserves jajgatás.
Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni
a fiai miatt, hogy nincsenek.
verso 16
Azt mondja az Úr:
Tartsd távol magadtól a sírást
és szemedtől a könnyhullatást,
mert meglesz cselekedeted jutalma
– ezt mondja az Úr –,
hiszen visszatérnek fiaid
az ellenség földjéről.
verso 17
Reménységed lehet a jövő felől
– ezt mondja az Úr –,
mert visszajönnek fiaid a határaikra.
verso 18
Jól hallottam, hogy panaszkodott Efraim:
Megvertél engem, mint egy tanulatlan borjút,
és elszenvedtem a verést.
Téríts meg engem, hogy megtérjek,
mert te vagy az Úr, az én Istenem!
verso 19
Mert azután, hogy eltértem tőled,
megbántam bűnömet,
és miután beláttam, combomat vertem;
szégyenkeztem és pirultam,
mert ifjúságom gyalázatát kellett viselnem.
verso 20
Vajon nem drága fiam-e Efraim?
Nem kedves gyermekem-e?
Hiszen valahányszor ellene szóltam,
újra megemlékeztem róla.
Bensőm megindult miatta,
bizony könyörülök rajta
– ezt mondja az Úr.
verso 21
Állíts magadnak útjelzőket,
rakj le útmutató oszlopokat,
jól figyelj az ösvényre.
Az úton, amelyen elmentél,
jöjj vissza, Izráel leánya,
jöjj vissza városaidba!
verso 22
Meddig ingadozol,
te szófogadatlan leány?
Mert új dolgot teremt az Úr e földön:
asszony oltalmazza a férfit.*
verso 23
Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szavakat mondják majd Júda földjén és városaiban, amikor jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!
verso 24
Ott laknak majd Júdában és minden városában a szántóvetők és jószágtartók együttesen.
verso 25
Mert megitatom a szomjúhozó lelket, és megelégítek minden bágyadt lelket.
verso 26
Ekkor fölébredtem és körülnéztem, jólesett az alvás.
verso 27
Íme, eljönnek majd a napok – így szól az Úr –, és bevetem Izráel házát és Júda házát ember magvával és jószág magvával.
verso 28
És amiképpen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és lerontsam, letörjem és elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképpen vigyázok arra, hogy fölépítsem és beültessem őket – ezt mondja az Úr.
verso 29
Ama napokban nem mondják többé:
Az apák ették meg az egrest,
és a fiak foga vásott bele.
verso 30
Sőt inkább mindenki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, aki egrest eszik, a saját foga vásik el bele.
verso 31
Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az Úr –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
verso 32
Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól az Úr.
verso 33
Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az Úr –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
verso 34
És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg az Urat! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.
verso 35
Így szól az Úr,
aki adta a napot,
hogy világítson nappal,
aki törvényt szabott
a holdnak és a csillagoknak,
hogy világítsanak éjjel,
aki fölkorbácsolja a tengert,
és zúgnak hullámai;
Seregek Ura az ő neve:
verso 36
Ha eltűnnek e törvények előlem
– így szól az Úr –,
akkor szakad magva Izráelnek is,
hogy soha többé előttem néppé ne legyen.
verso 37
Azt mondja az Úr:
Ha majd megmérhetik az egeket ott fenn,
és kifürkészhetik a föld alapjait itt alant,
akkor vetem meg én is
Izráelnek minden magvát
mindazok miatt, amiket cselekedtek!
– azt mondja az Úr.
verso 38
Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az Úr –, és fölépül az Úr városa Hananél tornyától a Szöglet-kapuig.
verso 39
Azután még kijjebb megy a mérőkötél azzal átellenben a Gáréb halmáig, és elfordul Góá felé.
verso 40
És a Holttestek völgye és az egész Hamu-völgy meg az egész mező a Kidrón patakjáig, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rombolják le, és nem is pusztul el soha.
Libros
