Jeremiás próféta könyve
capítulo 7
verso 1
Ez az a beszéd, amelyet az Úr szólt Jeremiásnak:
verso 2
Állj az Úr házának kapujába, és hirdesd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti júdabeliek, akik bementek ezeken a kapukon, hogy imádjátok az URat!
verso 3
Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakozzatok!
verso 4
Ne bízzatok hazug beszédekben, ezt mondva: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
verso 5
Mert csak ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és felebarátja között,
verso 6
ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomorgatjátok, és ártatlan vért sem ontotok ki ezen a helyen, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére,
verso 7
akkor engedem meg, hogy ezen a helyen lakozzatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam öröktől fogva mindörökké.
verso 8
Íme, ti hazug beszédeknek hisztek, amelyeknek nincs semmi hasznuk.
verso 9
Loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak áldoztok, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek.
verso 10
Majd eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én nevemet viseli, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De utána ugyanazokat az utálatosságokat cselekszitek!
verso 11
Vajon latrok barlangjává lett ez a ház a szemetekben, amelyet nevemről neveztetek el? Íme, én is látok – ezt mondja az Úr.
verso 12
Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakozott a nevem, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal népem, Izráel gonoszsága miatt!
verso 13
Most pedig, mivel mindezeket a cselekedeteket megtettétek – így szól az Úr –, bár szüntelen szóltam hozzátok, mégsem hallgattatok rám, kiáltottam nektek, és nem feleltetek,
verso 14
ezért úgy cselekszem e házzal, amelyet nevemről neveztetek el, amelyben bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Silóval cselekedtem.
verso 15
Elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem minden testvéreteket, Efraim minden utódát.
verso 16
Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne kiálts hozzám, és ne könyörögj érettük, ne is járj közben nálam, mert nem hallgatlak meg.
verso 17
Nem látod, mit cselekszenek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
verso 18
A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatokat áldozzanak az idegen isteneknek, hogy fölingereljenek engem.
verso 19
Vajon engem ingerelnek-e ők – ezt mondja az Úr –, nem pedig saját magukat, hogy gyalázat borítsa arcukat?
verso 20
Azért azt mondja az én Uram, az Úr: Íme, felindulásomat és haragomat kiontom erre a helyre, az emberekre és az állatokra, a mező fáira és a föld gyümölcsére; égni fog, és nem alszik ki!
verso 21
Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst!
verso 22
Mert amikor atyáitokat kihoztam Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik, és nem rendelkeztem az égőáldozatról és a véresáldozatról,
verso 23
hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket: Hallgassatok a szavamra, és Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek; és mindig csak azon az úton járjatok, amelyre utasítalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
verso 24
De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem gonosz szívük konokságában a maguk tanácsa szerint jártak, és hátukat fordították felém, nem az arcukat.
verso 25
Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, egészen mindmáig, nap mint nap, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat.
verso 26
De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik!
verso 27
Amikor elmondod nekik mindezeket a szavakat, nem hallgatnak rád; ha kiáltasz nekik, nem felelnek neked.
verso 28
Akkor ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára, és föl sem vette fenyítését; elveszett a hűség, kiveszett a szájukból!
verso 29
Nyírd le hajadat és dobd el,
kezdj gyászénekbe a hegytetőn,
mert megvetette és elhagyta az Úr
ezt a nemzedéket, és haragszik rá.
verso 30
Mert gonoszságot műveltek előttem Júda fiai – ezt mondja az Úr. Utálatosságaikat abba a házba állították, amely az én nevemet viseli, és tisztátalanná tették azt.
verso 31
Fölépítették a Tófet magaslatait a Ben-Hinnóm völgyében, hogy tűzben égessék el fiaikat és leányaikat, amit nem parancsoltam, és ami gondolatomban sem volt.
verso 32
Azért íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az Úr –, amikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mivel a Tófetben fognak temetkezni, mert másutt nem lesz hely.
verso 33
E nép tetemei az ég madarainak és a mezei állatoknak az eledelévé lesznek, és nem lesz, aki elriassza azokat!
verso 34
Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a vigasság és öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját, mert elpusztul a föld.
Libros
