Jeremiás próféta könyve
capítulo 15
verso 1
Ekkor az Úr azt mondta nekem: Ha Mózes és Sámuel állna is előttem, akkor sem hajolna lelkem e néphez. Küldd ki őket arcom elől, menjenek!
verso 2
Ha pedig azt kérdik tőled: „Hova menjünk?”, ezt mondd nekik:
Így szól az Úr: Aki halálra való, halálra,
aki fegyverre való, fegyverre,
aki éhínségre való, éhínségre,
és aki fogságra való, fogságra.
verso 3
Mert négyfélével büntetem meg őket – mondja az Úr –, fegyverrel, hogy gyilkolják, kutyákkal, hogy széttépjék, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy fölfalják és elpusztítsák őket.
verso 4
Bujdosóvá teszem őket e föld minden országában Manassé miatt, Ezékiásnak, Júda királyának fia miatt, azok miatt, amiket Jeruzsálemben cselekedett.
verso 5
Vajon ki könyörül meg rajtad,
Jeruzsálem, és ki sajnál meg téged?
Ki áll meg nálad, hogy megkérdezze,
van-e békességed?
verso 6
Elhagytál engem – ezt mondja az Úr –,
másfelé jársz.
Ezért kinyújtom kezemet ellened,
és elveszítlek téged,
belefáradtam a szánakozásba!
verso 7
Szétszórom őket szórólapáttal
az ország kapuiban,
gyermektelenné teszem, elveszítem népemet,
mert nem tértek meg útjaikról.
verso 8
Özvegyei többen lesznek
a tenger homokjánál.
Pusztítót hozok rájuk,
az anyára és az ifjúra délben;
nagy hirtelen kétségbeesést
és gyötrelmet bocsátok rá.
verso 9
Eleped, aki hét fiút szült, kileheli lelkét.
Lehanyatlik napja, amikor még nappal van,
megszégyenül és pironkodik.
Aki megmarad, azt ellenségeinek fegyvere elé vetem! – mondja az Úr.
verso 10
Jaj nekem, anyám, mert vitázó és az egész ország ellen perelő férfinak szültél engem! Nem adtam kölcsön, és nekem sem adtak kölcsön, mégis mindnyájan átkoznak!
verso 11
Azt mondta az Úr: Hát nem a te érdekedben szabadítottalak-e meg? Vajon nem én jártam-e közben érted ellenségeidnél a szorongattatás és a nyomorúság idején?*
verso 12
Vajon el lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet?
verso 13
Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom, ingyen, sokféle vétked miatt, amelyeket egész határodban elkövettél.
verso 14
Ellenségeid szolgájává teszlek egy olyan földön, amelyet nem ismersz, mert haragom tüze fölgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!
verso 15
Te ismersz engem, Uram,
emlékezzél meg rólam, és tekints rám,
állj bosszút értem üldözőimen!
Ne halogasd haragodat,
hogy el ne ejtsenek engem.
Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot!
verso 16
Ha szavaid rám találtak,
eledelemmé váltak.
Szavaid örömömre váltak nekem
és szívem vigasságára.
Mert a te nevedről neveznek,
ó, Uram, Seregek Istene!
verso 17
Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében,
és nem vigadoztam velük.
Súlyos kezed miatt egyedül ültem,
mert bánattal töltöttél el.
verso 18
Miért tart fájdalmam szüntelen,
és miért lett olyan súlyossá,
gyógyíthatatlanná a sebem?
Olyan lettél nekem,
mint a nem állandó vizű, csalóka patak!
verso 19
Azért azt mondja az Úr:
Ha visszatérsz hozzám, helyreállítalak,
hogy újra előttem állhass.
Ha elválasztod a jót a hitványtól,
akkor olyanná leszel, mint az én szájam.
Ők térjenek hozzád, és ne te térj őhozzájuk!
verso 20
Erős ércfallá teszlek e nép ellen,
és viaskodnak majd ellened,
de nem győzhetnek le, mert én veled vagyok,
hogy megszabadítsalak és megvédjelek!
– ezt mondja az Úr.
verso 21
Megszabadítalak a gonoszok kezéből
és kimentelek a hatalmaskodók markából.
Libros
