Jeremiás próféta könyve

Capitole:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 4 → ⇥

versetul 1

Ha visszatérsz, Izráel

– ezt mondja az Úr –, hozzám térj vissza!

Ha eltávolítod előlem utálatosságaidat,

nem ingadozol,

versetul 2

hűségben, egyenességben és igazságban

így esküszöl: „Él az Úr!”,

akkor őbenne áldottak lesznek a nemzetek,

és vele dicsekszenek.

versetul 3

Mert azt mondja az Úr

Júda és Jeruzsálem férfiainak:

Szántsatok magatoknak új ugart,

és ne vessetek tövisek közé!

versetul 4

Metéljétek körül magatokat az Úrnak,

és távolítsátok el szívetek előbőrét,

Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai,

hogy föl ne gyulladjon haragom, mint a tűz,

és ne égjen olthatatlanul

gonosz cselekedeteitek miatt.

versetul 5

Adjátok hírül Júdában,

hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok:

Kürtöljétek szét az országban!

Kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok:

Gyülekezzetek, és menjünk

az erődített városokba!

versetul 6

Mutassatok jelet Sion felé!

Fussatok, meg ne álljatok,

mert veszedelmet hozok észak felől

és nagy romlást!

versetul 7

Fölkelt az oroszlán a rejtekéből,

elindult a népek pusztítója.

Kijött a helyéről, hogy elpusztítsa földedet.

Városaidat lerombolják, lakatlanná lesznek.

versetul 8

Öltözzetek zsákruhába,

sírjatok és jajgassatok,

mert nem fordult el rólunk

az Úr haragjának tüze!

versetul 9

Azon a napon – ezt mondja az Úr –

elvész a király bátorsága

és a főemberek bátorsága,

a papok elámulnak,

és a próféták elcsodálkoznak.

versetul 10

Én pedig azt mondom: Ó, Uram, Istenem!

Bizony igen megcsaltad

ezt a népet és Jeruzsálemet,

amikor ezt mondtad: „Békességetek lesz!”,

holott lelkünkig hatolt a kard.

versetul 11

Abban az időben azt mondják majd

e népnek és Jeruzsálemnek:

Tikkasztó szél fúj a magaslatok felől

a pusztában népem leányának útjára;

nem gabonaszóráshoz és tisztításhoz való!

versetul 12

Erősebb szél fúj annál, miattam érkezik,

most én is ítéletet mondok fölöttük.

versetul 13

Íme, úgy jön, mint a fellegek,

szekerei olyanok, mint a szélvész,

lovai gyorsabbak a sasoknál.

Jaj nekünk, elvesztünk!

versetul 14

Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet

a gonoszságtól, hogy megszabadulj!

Meddig maradnak még benned

bűnös gondolataid?

versetul 15

Hírmondó szava hangzik Dán felől

és vészhirdetőé Efraim hegyéről.

versetul 16

Mondjátok meg a nemzeteknek,

hirdessétek Jeruzsálemnek:

Ostromlók jönnek messze földről,

és kiáltoznak Júda városai ellen.

versetul 17

Mint mezőőrök, úgy fogják körül,

mert pártot ütött ellenem – mondja az Úr.

versetul 18

Magaviseleted és cselekedeteid

okozták ezt neked.

A te gonoszságod bizony keserű,

egészen szívedig ér.

versetul 19

Ó, én bensőm, ó, én bensőm!

Elszorulnak szívem rekeszei!

Háborog a szívem, nem hallgathatok!

Hiszen kürtszót hall a lelkem, harci riadót!

versetul 20

Vészre vészt jelentenek,

bizony elpusztul az egész föld.

Hirtelen pusztulnak el sátraim,

sátorponyváim egy szempillantás alatt!

versetul 21

Meddig látok még hadi zászlót,

és hallom a kürt szavát?

versetul 22

Bizony, bolond az én népem.

Nem ismernek engem,

balga fiak ők, nem értelmesek!

Van eszük a gonoszra,

de jót cselekedni nem tudnak!

versetul 23

Látom a földet, íme, kietlen és puszta,

és az eget, de nincs világossága!

versetul 24

Látom a hegyeket, íme, megrendültek,

és a halmok mind inognak!

versetul 25

Látom, íme, egy ember sincs,

és az égi madarak is mind elmenekültek.

versetul 26

Látom, íme, a bőven termő föld pusztává lett,

és minden városa összeomlott az Úr előtt,

haragjának tüze előtt!

versetul 27

Bizony, azt mondja az Úr:

Pusztasággá lesz az egész ország,

de még nem vetek véget neki.

versetul 28

Azért gyászol a föld,

és elsötétedik odafenn az ég,

mert szóltam, határoztam;

nem bánom meg, és nem térek el attól.

versetul 29

A lovasok és az íjászok kiáltozására

menekül az egész város,

menekülnek a sűrű erdőségekbe,

és fölmásznak a sziklákra.

Minden város elhagyottá lesz,

egyetlen ember sem lakik bennük.

versetul 30

És te, pusztulásra szánt,

mit cselekszel akkor?

Ha bíborba öltözöl is,

ha arany ékszerekkel ékesíted is magadat,

és ha festékkel mázolod is ki szemedet,

hiába szépítgeted magadat!

Szeretőid megvetettek téged, életedre törnek.

versetul 31

Mert mintha vajúdó asszony

hangját hallanám,

az először szülő sikoltását,

olyan Sion leányának hangja.

Nyög, és kitárja kezeit:

Jaj nekem, mert roskadozik lelkem

a gyilkosok előtt!

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52