Királyok első könyve
capítulo 22
verso 1
Három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás Arám és Izráel között.
verso 2
De a harmadik esztendőben, amikor Jósáfát, Júda királya lement Izráel királyához,
verso 3
azt mondta Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk? És mi hallgatunk, és nem vesszük vissza azt Arám királyától?
verso 4
Jósáfáttól pedig azt kérdezte: Feljössz-e velem a harcba Rámót-Gileád ellen? Jósáfát így felelt Izráel királyának: Elmegyek én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovaim éppúgy, mint a te lovaid.
verso 5
Jósáfát még ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az Úr szavát.
verso 6
Ezért Izráel királya összegyűjtötte a prófétákat, közel négyszáz férfit, és ezt kérdezte tőlük: Elmenjek-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy letegyek róla? Ők azt felelték: Menj föl, mert az Úr a király kezébe adja azt.
verso 7
Jósáfát azonban azt mondta: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, akit megkérdezhetnénk?
verso 8
Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Még van egy férfi, aki által megkérdezhetjük az Urat, Míkájehú, Jimlá fia. De én gyűlölöm őt, mert sohasem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. Jósáfát azt mondta: Ne beszéljen így a király!
verso 9
Akkor Izráel királya előszólította egyik udvari emberét, és azt mondta: Hívd ide hamar Míkájehút, Jimlá fiát.
verso 10
Akkor Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján a Samária kapuja előtti térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük.
verso 11
Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és azt mondta: Így szól az Úr: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak meg nem emészted őket.
verso 12
Az összes próféta így jövendölt: Menj föl Rámót-Gileád ellen, és jó szerencsés leszel, mert az Úr a király kezébe adja azt.
verso 13
A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt neki: Íme, a próféták egybehangzóan jót jövendölnek a királynak. Szólj, kérlek, te is úgy, mint bármelyikük, és jövendölj jót!
verso 14
De Míkájehú azt mondta: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem.
verso 15
Amikor a királyhoz érkezett, azt mondta neki a király: Míkájehú! Elmenjünk-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy hagyjuk? Ő azt mondta neki: Menj föl, és járj szerencsével. Az Úr a kezébe adja azt a királynak.
verso 16
A király azonban ezt mondta: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy ne mondj mást nekem az Úr nevében, csak az igazat!
verso 17
Erre azt mondta: Láttam az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. Az Úr pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk? Térjen vissza mindenki a maga házához békességgel.
verso 18
Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Hát nem mondtam neked, hogy soha jót nem jövendöl nekem, hanem csak rosszat?!
verso 19
Míkájehú pedig azt mondta: Halld meg most az Úr beszédét: Láttam az Urat trónusán ülve, és az egész mennyei sereg ott állt jobbján és balján.
verso 20
És azt mondta az Úr: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy fölvonuljon, és elvesszen Rámót-Gileádnál? Erre ki ezt, ki azt mondott.
verso 21
Akkor előjött egy lélek, megállt az Úr előtt, és így szólt: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig megkérdezte tőle: Hogyan?
verso 22
Így felelt: Elmegyek, és hazug lélek leszek minden próféta szájában. Akkor azt mondta az Úr: Csald meg és győzd meg. Menj el, és tégy így!
verso 23
Íme, az Úr így adott hazug lelket valamennyi prófétád szájába, és az Úr szólt veszedelmes dolgot ellened.
verso 24
Akkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcon csapta Míkájehút, és azt mondta: Hogyan? Eltávozott volna tőlem az Úr lelke, és csak veled beszél?
verso 25
Erre azt mondta Míkájehú: Íme, meglátod azon a napon, amikor majd szobáról szobára mész, hogy elrejtőzhess.
verso 26
Izráel királya pedig azt mondta: Fogd Míkájehút, és vidd vissza őt Ámónhoz, a város parancsnokához és Jóáshoz, a királyfihoz,
verso 27
és mondd: Ezt mondja a király: „Vessétek tömlöcbe, és a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével tápláljátok addig, amíg békességben vissza nem térek.”
verso 28
Míkájehú így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az Úr szólt általam. Azután azt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!
verso 29
Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.
verso 30
Izráel királya azt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te pedig öltözz a saját ruhádba. Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába.
verso 31
Arám királya pedig azt parancsolta harci szekerei harminckét parancsnokának: Ne támadjatok se kicsinyre, se nagyra, hanem egyedül csak Izráel királyára.
verso 32
Amikor meglátták a szekerek parancsnokai Jósáfátot, azt mondták: Nyilván ő Izráel királya! Ezért rárohantak, és hadakoztak ellene. De Jósáfát elkezdett kiáltozni.
verso 33
Amikor látták a harci szekerek parancsnokai, hogy nem ő Izráel királya, otthagyták.
verso 34
Egy ember pedig csak úgy találomra kilőtte a nyilát, és eltalálta Izráel királyát a páncél és a kapocs között. Erre azt mondta a kocsihajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem!
verso 35
De az ütközet egyre erősebb lett azon a napon, és a királynak a szekerében állva kellett maradnia az arámokkal szemben. És estefelé meghalt, és a vér a sebből a szekérbe csorgott.
verso 36
Napnyugtakor pedig így kiáltoztak a táborban: Minden ember menjen haza a maga városába és földjére!
verso 37
A király tehát meghalt, és visszavitték Samáriába és ott eltemették.
verso 38
Amikor pedig mosták a harci szekerét a Samária mellett levő tóban, kutyák nyalták a vérét, és paráznák fürödtek ott az Úr beszéde szerint, ahogy megmondta.
verso 39
Aháb más dolgai pedig és minden cselekedete, az elefántcsontból épített ház és az összes város, amelyeket épített, nincsenek-e följegyezve Izráel királyainak krónikáskönyvében?
verso 40
Elaludt Aháb, és atyáihoz tért; fia, Ahazjá uralkodott utána.
verso 41
Jósáfát, Ászá fia lett királlyá Júdában Ahábnak, Izráel királyának negyedik esztendejében.
verso 42
Jósáfát harmincöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi lánya.
verso 43
Apjának, Ászának az útján járt mindenben, és arról nem tért le. Azt tette, ami kedves az Úr szemében.
verso 44
Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett azokon.
verso 45
Jósáfát békességben élt Izráel királyával.
verso 46
Jósáfátnak egyéb dolgai, ereje, harc közben mutatott hősiessége vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
verso 47
A férfi paráznákat is, akik még megmaradtak apja, Ászá idejéből, kiűzte az országból.
verso 48
Akkor nem volt király Edómban, hanem csak helyettes király.
verso 49
Jósáfát Tarsís-hajókat csináltatott, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem jutottak oda, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben.
verso 50
Akkor azt mondta Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak: Hadd menjenek el a szolgáim a te szolgáiddal együtt e hajókon. De Jósáfát nem akarta.
verso 51
Jósáfát elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették atyáival az ő atyjának, Dávidnak a városában. Fia, Jórám uralkodott helyette.
verso 52
Ahazjá pedig, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Izráelen Samáriában, és két évig uralkodott Izráelben.
verso 53
És gonoszul cselekedett az Úr szemében, mert apjának és anyjának meg Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, aki bűnbe vitte Izráelt.
verso 54
A Baalnak szolgált, imádta azt, és haragra ingerelte az Urat, Izráel Istenét úgy, ahogy apja tette.
Libros
