chapter 22
Három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás Arám és Izráel között.
De a harmadik esztendőben, amikor Jósáfát, Júda királya lement Izráel királyához,
azt mondta Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk? És mi hallgatunk, és nem vesszük vissza azt Arám királyától?
Jósáfáttól pedig azt kérdezte: Feljössz-e velem a harcba Rámót-Gileád ellen? Jósáfát így felelt Izráel királyának: Elmegyek én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovaim éppúgy, mint a te lovaid.
Jósáfát még ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az Úr szavát.
Ezért Izráel királya összegyűjtötte a prófétákat, közel négyszáz férfit, és ezt kérdezte tőlük: Elmenjek-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy letegyek róla? Ők azt felelték: Menj föl, mert az Úr a király kezébe adja azt.
Jósáfát azonban azt mondta: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, akit megkérdezhetnénk?
Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Még van egy férfi, aki által megkérdezhetjük az Urat, Míkájehú, Jimlá fia. De én gyűlölöm őt, mert sohasem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. Jósáfát azt mondta: Ne beszéljen így a király!
Akkor Izráel királya előszólította egyik udvari emberét, és azt mondta: Hívd ide hamar Míkájehút, Jimlá fiát.
Akkor Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján a Samária kapuja előtti térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük.
Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és azt mondta: Így szól az Úr: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak meg nem emészted őket.
Az összes próféta így jövendölt: Menj föl Rámót-Gileád ellen, és jó szerencsés leszel, mert az Úr a király kezébe adja azt.
A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt neki: Íme, a próféták egybehangzóan jót jövendölnek a királynak. Szólj, kérlek, te is úgy, mint bármelyikük, és jövendölj jót!
De Míkájehú azt mondta: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem.
Amikor a királyhoz érkezett, azt mondta neki a király: Míkájehú! Elmenjünk-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy hagyjuk? Ő azt mondta neki: Menj föl, és járj szerencsével. Az Úr a kezébe adja azt a királynak.
A király azonban ezt mondta: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy ne mondj mást nekem az Úr nevében, csak az igazat!
Erre azt mondta: Láttam az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. Az Úr pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk? Térjen vissza mindenki a maga házához békességgel.
Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Hát nem mondtam neked, hogy soha jót nem jövendöl nekem, hanem csak rosszat?!
Míkájehú pedig azt mondta: Halld meg most az Úr beszédét: Láttam az Urat trónusán ülve, és az egész mennyei sereg ott állt jobbján és balján.
És azt mondta az Úr: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy fölvonuljon, és elvesszen Rámót-Gileádnál? Erre ki ezt, ki azt mondott.
Akkor előjött egy lélek, megállt az Úr előtt, és így szólt: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig megkérdezte tőle: Hogyan?
Így felelt: Elmegyek, és hazug lélek leszek minden próféta szájában. Akkor azt mondta az Úr: Csald meg és győzd meg. Menj el, és tégy így!
Íme, az Úr így adott hazug lelket valamennyi prófétád szájába, és az Úr szólt veszedelmes dolgot ellened.
Akkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcon csapta Míkájehút, és azt mondta: Hogyan? Eltávozott volna tőlem az Úr lelke, és csak veled beszél?
Erre azt mondta Míkájehú: Íme, meglátod azon a napon, amikor majd szobáról szobára mész, hogy elrejtőzhess.
Izráel királya pedig azt mondta: Fogd Míkájehút, és vidd vissza őt Ámónhoz, a város parancsnokához és Jóáshoz, a királyfihoz,
és mondd: Ezt mondja a király: „Vessétek tömlöcbe, és a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével tápláljátok addig, amíg békességben vissza nem térek.”
Míkájehú így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az Úr szólt általam. Azután azt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!
Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.
Izráel királya azt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te pedig öltözz a saját ruhádba. Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába.
Arám királya pedig azt parancsolta harci szekerei harminckét parancsnokának: Ne támadjatok se kicsinyre, se nagyra, hanem egyedül csak Izráel királyára.
Amikor meglátták a szekerek parancsnokai Jósáfátot, azt mondták: Nyilván ő Izráel királya! Ezért rárohantak, és hadakoztak ellene. De Jósáfát elkezdett kiáltozni.
Amikor látták a harci szekerek parancsnokai, hogy nem ő Izráel királya, otthagyták.
Egy ember pedig csak úgy találomra kilőtte a nyilát, és eltalálta Izráel királyát a páncél és a kapocs között. Erre azt mondta a kocsihajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem!
De az ütközet egyre erősebb lett azon a napon, és a királynak a szekerében állva kellett maradnia az arámokkal szemben. És estefelé meghalt, és a vér a sebből a szekérbe csorgott.
Napnyugtakor pedig így kiáltoztak a táborban: Minden ember menjen haza a maga városába és földjére!
A király tehát meghalt, és visszavitték Samáriába és ott eltemették.
Amikor pedig mosták a harci szekerét a Samária mellett levő tóban, kutyák nyalták a vérét, és paráznák fürödtek ott az Úr beszéde szerint, ahogy megmondta.
Aháb más dolgai pedig és minden cselekedete, az elefántcsontból épített ház és az összes város, amelyeket épített, nincsenek-e följegyezve Izráel királyainak krónikáskönyvében?
Elaludt Aháb, és atyáihoz tért; fia, Ahazjá uralkodott utána.
Jósáfát, Ászá fia lett királlyá Júdában Ahábnak, Izráel királyának negyedik esztendejében.
Jósáfát harmincöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi lánya.
Apjának, Ászának az útján járt mindenben, és arról nem tért le. Azt tette, ami kedves az Úr szemében.
Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett azokon.
Jósáfát békességben élt Izráel királyával.
Jósáfátnak egyéb dolgai, ereje, harc közben mutatott hősiessége vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
A férfi paráznákat is, akik még megmaradtak apja, Ászá idejéből, kiűzte az országból.
Akkor nem volt király Edómban, hanem csak helyettes király.
Jósáfát Tarsís-hajókat csináltatott, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem jutottak oda, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben.
Akkor azt mondta Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak: Hadd menjenek el a szolgáim a te szolgáiddal együtt e hajókon. De Jósáfát nem akarta.
Jósáfát elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették atyáival az ő atyjának, Dávidnak a városában. Fia, Jórám uralkodott helyette.
Ahazjá pedig, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Izráelen Samáriában, és két évig uralkodott Izráelben.
És gonoszul cselekedett az Úr szemében, mert apjának és anyjának meg Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, aki bűnbe vitte Izráelt.
A Baalnak szolgált, imádta azt, és haragra ingerelte az Urat, Izráel Istenét úgy, ahogy apja tette.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly