Királyok első könyve

chapter 18


Chapters:


verse #1

Sok idő elteltével, a harmadik esztendőben így szólt az Úr szava Illéshez: Menj el, mutasd meg magadat Ahábnak, és esőt adok a föld színére!


verse #2

Illés tehát elment, hogy megmutassa magát Ahábnak. Samáriában pedig nagy éhség volt.


verse #3

Ekkor Aháb hívatta Óbadjáhút, a palota felügyelőjét. Óbadjáhú pedig igen félte az Urat.


verse #4

Mert amikor Jezábel megölette az Úr prófétáit, Óbadjáhú száz prófétát vett oltalmába, és ötvenenként elrejtette őket egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel.


verse #5

Aháb azt mondta Óbadjáhúnak: Menj el mindenhova az országban a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hátha találunk egy kis füvet, hogy a lovakat és öszvéreket életben tarthassuk, és ne hagyjuk a jószágot mindenestül elpusztulni.


verse #6

Fölosztották tehát maguk között a földet, hogy ki hova menjen. Aháb egyedül ment az egyik úton, és Óbadjáhú is egyedül ment a másik úton.


verse #7

Amint Óbadjáhú ment az úton, íme, szembetalálkozott Illéssel, és amikor fölismerte őt, arcra borult, és ezt mondta: Nem te vagy-e az, uram, Illés?


verse #8

Ő így felelt: Én vagyok. Menj el, mondd meg az uradnak: Íme, itt van Illés.


verse #9

Ő pedig azt mondta: Mit vétettem ellened, hogy szolgádat Aháb kezébe akarod adni, hogy megöljön?


verse #10

Él az Úr, a te Istened, hogy nincs nemzetség és ország, ahova el ne küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor megeskette a földet és a népet, hogy valóban nem találtak meg téged.


verse #11

És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak, íme, itt van Illés!


verse #12

És ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úr Lelke, amelyet nem ismerek, és elmegyek, hogy megmondjam Ahábnak, ő pedig nem talál meg téged, engem öl meg. Pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva.


verse #13

Nem mondták-e meg az én uramnak, mit tettem, amikor Jezábel megölette az Úr prófétáit? Hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfit ötvenenként egy-egy barlangba, és tápláltam őket kenyérrel és vízzel?


verse #14

És te mégis azt mondod: Menj el, és mondd meg a te uradnak, íme, itt van Illés! Akkor ő megöl engem!


verse #15

Illés így felelt: Él a Seregek Ura, akinek szolgálatában állok, hogy e mai napon megmutatom magam neki.


verse #16

Elment tehát Óbadjáhú Aháb elé, és megjelentette ezt neki. Aháb pedig elébe ment Illésnek.


verse #17

Amikor Aháb meglátta Illést, azt mondta neki: Te vagy-e az, Izráel megháborítója?


verse #18

Ő pedig így felelt: Nem én háborítottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza azzal, hogy elhagytátok az Úr parancsolatait, és a Baal után jártok.


verse #19

Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám egész Izráelt a Karmel-hegyre és a Baal négyszázötven prófétáját és az Asérá négyszáz prófétáját, akik Jezábel asztaláról élnek.


verse #20

Akkor elküldött Aháb Izráel fiaihoz, és egybegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre.


verse #21

Illés pedig odament az egész sokasághoz, és azt mondta: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, kövessétek azt. De nem felelt neki a nép még csak egy szót sem.


verse #22

Akkor azt mondta Illés a népnek: Egyedül csak én maradtam meg az Úr prófétái közül, míg a Baal prófétái négyszázötvenen vannak.


verse #23

Adjatok azért nekünk két bikát. Ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, vagdalják darabokra, és rakják a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak alá. Én pedig a másikat készítem el, amelyet a fahasábokra rakok, de tüzet én sem gyújtok alá.


verse #24

Akkor hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az Úr nevét. Amelyik isten tűz által felel, az az Isten. Erre az egész sokaság így felelt: Rendben van!


verse #25

Illés azt mondta a Baal prófétáinak: Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, és készítsétek el ti először, mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok alá!


verse #26

Akkor vették a bikát, amelyet nekik adtak, elkészítették, és segítségül hívták a Baal nevét reggeltől egész délig. Ezt mondták: Baal! Hallgass meg minket! De nem jött se hang, se semmilyen felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek.


verse #27

Amikor pedig már dél lett, Illés elkezdte gúnyolni őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred.


verse #28

Erre elkezdtek hangosan kiabálni, és szokásuk szerint kardokkal és dárdákkal összevagdosták magukat, míg csak ki nem csordult a vérük.


verse #29

Dél elmúltával pedig önkívületbe estek, egészen az esti áldozatig. De akkor sem jött hang, sem felelet, sem meghallgattatás.


verse #30

Akkor azt mondta Illés az egész népnek: Jöjjetek énhozzám. Erre hozzá ment az egész nép, ő pedig megépítette az Úr lerombolt oltárát.


verse #31

Vett Illés tizenkét követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint, akiknek Isten azt mondta: Izráel legyen a neved.


verse #32

És oltárt épített a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár köré, amelybe két véka vetőmag elfért volna.


verse #33

Odakészítette a fahasábokat, fölvagdalta a bikát és rárakta a fára.


verse #34

Azután ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Ezután azt mondta: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is megtették.


verse #35

Úgyhogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is megtelt vízzel.


verse #36

Amikor eljött az esti áldozás ideje, odalépett Illés próféta, és azt mondta: Ó, Uram, Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Hadd tudják meg e mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és mindezeket a te parancsodra tettem.


verse #37

Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy megtudja ez a nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza a szívüket!*


verse #38

Akkor alászállt az Úr tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és fölnyalta a vizet, amely az árokban volt.


verse #39

Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és azt mondta: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!


verse #40

Illés pedig azt mondta nekik: Fogjátok meg a Baal prófétáit, hogy senki el ne menekülhessen közülük! Ekkor megfogták őket, Illés pedig levitte őket a Kísón-patak mellé, és ott megölte őket.


verse #41

Akkor azt mondta Illés Ahábnak: Menj föl, egyél és igyál, mert nagy eső zúgása hallatszik.


verse #42

Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel-hegy tetejére, leborult a földre, arcát a két térde közé tette,


verse #43

és így szólt szolgájához: Menj föl, és nézz a tenger felé. Az fölment, arrafelé nézett, és azt mondta: Nincsen semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer.


verse #44

Hetedszerre azt mondta a szolga: Íme, egy kis felhőcske jön föl a tengerből, akkora, mint egy ember tenyere. Ő azt felelte: Menj el, és mondd meg Ahábnak: Fogj be és menj le, míg föl nem tartóztat az eső.


verse #45

Eközben az történt, hogy besötétedett az ég a felhők és a szél miatt, és nagy eső lett. Aháb pedig szekérre ült, és elment Jezréelbe.


verse #46

Az Úr keze pedig Illésen volt. Felövezte derekát, és még Aháb előtt elfutott Jezréel felé.

Chapters:


Books