chapter 2
Amikor elközelgett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak:
Én most elmegyek minden földinek az útján. Légy erős, és légy férfi.
Őrizd meg, amit az Úr, a te Istened rád bízott, hogy az ő útjain járj, és megőrizd rendeléseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogy meg van írva Mózes törvényében, hogy jó előmeneteled legyen mindenben, amit cselekedni fogsz, és mindenütt, amerre fordulsz.
Hogy beteljesítse az Úr az ő beszédét, amelyet szólt nekem, e szavakkal: Ha fiaid megőrzik útjukat, és tökéletességgel, teljes szívük és teljes lelkük szerint járnak előttem, soha ki nem fogy a férfi közüled Izráel trónjáról.
Azt is jól tudod, mit tett velem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel seregeinek két fővezérével, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, akiket megölt, s ezzel háborús vért ontott a békesség idején, és háborús vérrel szennyezte be dereka övét és a lábán levő sarut.
Tégy bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy megőszüljön, és békességgel menjen a koporsóba.
De a gileádi Barzillaj fiaival cselekedj irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor testvéred, Absolon elől menekültem.
Íme, környezetedben van a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott akkor, amikor Mahanaimba mentem. De aztán, amikor lejött elém a Jordánhoz, így esküdtem meg neki az Úrra: Nem öllek meg fegyverrel!
Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfi vagy, tudod, mit kell cselekedned vele, hogy ősz haját véresen bocsásd a koporsóba.
Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemették Dávid városában.
Az az idő pedig, amíg Dávid Izráelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebrónban hét esztendeig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig.
Azután Salamon ült apja, Dávid trónjára, és nagyon megerősödött a királysága.
De Adónijjá, Haggít fia bement Betsabéhoz, Salamon anyjához, aki megkérdezte: Békességes-e a jöveteled? Ő azt felelte: Békességes.
Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Szólj!
Akkor ezt mondta Adónijjá: Tudod, hogy az ország az enyém volt, és egész Izráel engem tekintett királynak. De elvették az országot tőlem, és a testvéremé lett, mert neki adta az Úr.
Most egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Ő pedig ezt mondta: Beszélj!
Erre így szólt: Beszélj, kérlek, Salamon királlyal, mert ő a te kérésedet nem veti meg, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot.
Betsabé így felelt: Jól van, majd szólok az érdekedben a királynak.
Azután bement Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király fölkelt, elébe ment, meghajolt előtte, és a trónjára ült. Egy széket tétetett oda a király anyjának, hogy üljön a jobb keze felől.
Majd ezt mondta Betsabé: Egy kis kéréssel jöttem hozzád, ne utasíts el. A király ezt mondta neki: Kérj csak, édesanyám, nem foglak elutasítani.
Ő azt mondta: Hadd kapja meg feleségül a súnémi Abiságot testvéred, Adónijjá.
Erre ezt kérdezte Salamon király az anyjától: De miért kéred te a súnémi Abiságot Adónijjának? Kérd neki mindjárt az országot is, hisz ő a bátyám, és vele egyetért Ebjátár pap és Jóáb, Cerújá fia.*
Erre megesküdött Salamon király az Úrra, e szavakkal: Úgy cselekedjék velem Isten, és úgy segítsen, hogy Adónijjának életébe kerül ez a beszéd!
Most azért él az Úr, aki megerősített engem, és apámnak, Dávidnak trónjára ültetett, és aki házat szerzett nekem, ahogy megmondta, hogy Adónijjának még ma meg kell halnia!
Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki levágta őt úgy, hogy meghalt.
Ebjátár papnak pedig azt mondta a király: Menj el Anátótba, a birtokodra, mert halál fia vagy. De ma nem öletlek meg, mert te hordoztad az Úrnak, Istennek a ládáját apám, Dávid előtt, és mivel apám minden nyomorúságában részes voltál.
És eltávolította Salamon Ebjátárt, és nem lehetett többé az Úr papja, hogy beteljesedjék az Úr igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban.
Eljutott ennek a híre Jóábhoz, mert Jóáb Adónijjához hajolt, noha azelőtt nem hajolt Absolonhoz, és elfutott Jóáb az Úr sátrába, és megragadta az oltár szarvait.
Amikor hírül adták Salamon királynak, hogy Jóáb az Úr sátrához futott, és ott az oltár mellett áll, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát, és ezt mondta neki: Menj el, és vágd le őt!
Mikor pedig Benájá az Úr sátrához ért, azt mondta neki: Ezt mondja a király: Jöjj ki! Jóáb így felelt neki: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ e szavakkal: Így szólt Jóáb, és így felelt nekem.
A király ezt mondta neki: Cselekedjél úgy, ahogy mondta; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd rólam és apám házáról a Jóáb által ártatlanul kiontott vért.
És fordítsa az Úr az ő fejére a vért, amiért két magánál igazabb és jobb férfira támadt, és megölte őket fegyverrel apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel seregének fővezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda harcosainak fővezérét.
Ezeknek a vére szálljon Jóáb fejére és az ő magvának a fejére mindörökké. Dávidnak és az ő magvának, az ő házának és trónjának pedig békessége legyen az Úrtól mindörökké!
Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rárohant, és megölte őt. Házában, a pusztában temették el.
A király pedig Benáját, Jójádá fiát rendelte helyette a sereg fölé, és Cádók papot rendelte Ebjátár helyére.
Majd elküldött a király, és magához hívatta Simeit, és azt mondta neki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben, és ott lakjál! Ne menj ki onnan sehova.
Mert amelyik nap kimész, és átmész a Kidrón-patakon, tudd meg, hogy meg kell halnod, és véred a saját fejedre száll.
Simei ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy tesz a szolgád, ahogy uram, a király parancsolja. És sokáig Jeruzsálemben lakott Simei.
De három esztendő múlva Simei két szolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához. Hírt hoztak Simeinek: Íme, szolgáid Gátban vannak!
Ekkor elindult Simei, fölnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy megkeresse a szolgáit. Odament Simei, és visszahozta a szolgáit Gátból.
Salamonnak pedig hírül adták, hogy elment Simei Jeruzsálemből Gátba, és hazajött.
Ekkor elküldött érte a király, magához hívatta Simeit, és ezt mondta neki: Nem eskettelek-e meg az Úrra, és nem tettem-e bizonyságot e szavakkal: „Amely napon kimész, és bárhova mész, bizony tudjad, hogy meg kell halnod!”? Azt mondtad nekem: „Jól van, megértettem.”
Miért nem tartottad meg az Úr előtt tett esküdet és a parancsot, amelyet neked parancsoltam?
Majd ezt mondta a király Simeinek: Tudod te mindazt a gonoszságot, amelyről a szíved is tanúskodik, és amelyet apámmal, Dáviddal cselekedtél. Az Úr most mindazt a gonoszságot saját fejedre fordította.
Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja szilárdan fog állni az Úr előtt mindörökké.
És parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig elment, levágta Simeit, és az meghalt. Az ország pedig megerősödött Salamon kezében.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly