Királyok első könyve
2. fejezet
1. vers
Amikor elközelgett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak:
2. vers
Én most elmegyek minden földinek az útján. Légy erős, és légy férfi.
3. vers
Őrizd meg, amit az Úr, a te Istened rád bízott, hogy az ő útjain járj, és megőrizd rendeléseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogy meg van írva Mózes törvényében, hogy jó előmeneteled legyen mindenben, amit cselekedni fogsz, és mindenütt, amerre fordulsz.
4. vers
Hogy beteljesítse az Úr az ő beszédét, amelyet szólt nekem, e szavakkal: Ha fiaid megőrzik útjukat, és tökéletességgel, teljes szívük és teljes lelkük szerint járnak előttem, soha ki nem fogy a férfi közüled Izráel trónjáról.
5. vers
Azt is jól tudod, mit tett velem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel seregeinek két fővezérével, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, akiket megölt, s ezzel háborús vért ontott a békesség idején, és háborús vérrel szennyezte be dereka övét és a lábán levő sarut.
6. vers
Tégy bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy megőszüljön, és békességgel menjen a koporsóba.
7. vers
De a gileádi Barzillaj fiaival cselekedj irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor testvéred, Absolon elől menekültem.
8. vers
Íme, környezetedben van a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott akkor, amikor Mahanaimba mentem. De aztán, amikor lejött elém a Jordánhoz, így esküdtem meg neki az Úrra: Nem öllek meg fegyverrel!
9. vers
Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfi vagy, tudod, mit kell cselekedned vele, hogy ősz haját véresen bocsásd a koporsóba.
10. vers
Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemették Dávid városában.
11. vers
Az az idő pedig, amíg Dávid Izráelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebrónban hét esztendeig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig.
12. vers
Azután Salamon ült apja, Dávid trónjára, és nagyon megerősödött a királysága.
13. vers
De Adónijjá, Haggít fia bement Betsabéhoz, Salamon anyjához, aki megkérdezte: Békességes-e a jöveteled? Ő azt felelte: Békességes.
14. vers
Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Szólj!
15. vers
Akkor ezt mondta Adónijjá: Tudod, hogy az ország az enyém volt, és egész Izráel engem tekintett királynak. De elvették az országot tőlem, és a testvéremé lett, mert neki adta az Úr.
16. vers
Most egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Ő pedig ezt mondta: Beszélj!
17. vers
Erre így szólt: Beszélj, kérlek, Salamon királlyal, mert ő a te kérésedet nem veti meg, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot.
18. vers
Betsabé így felelt: Jól van, majd szólok az érdekedben a királynak.
19. vers
Azután bement Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király fölkelt, elébe ment, meghajolt előtte, és a trónjára ült. Egy széket tétetett oda a király anyjának, hogy üljön a jobb keze felől.
20. vers
Majd ezt mondta Betsabé: Egy kis kéréssel jöttem hozzád, ne utasíts el. A király ezt mondta neki: Kérj csak, édesanyám, nem foglak elutasítani.
21. vers
Ő azt mondta: Hadd kapja meg feleségül a súnémi Abiságot testvéred, Adónijjá.
22. vers
Erre ezt kérdezte Salamon király az anyjától: De miért kéred te a súnémi Abiságot Adónijjának? Kérd neki mindjárt az országot is, hisz ő a bátyám, és vele egyetért Ebjátár pap és Jóáb, Cerújá fia.*
23. vers
Erre megesküdött Salamon király az Úrra, e szavakkal: Úgy cselekedjék velem Isten, és úgy segítsen, hogy Adónijjának életébe kerül ez a beszéd!
24. vers
Most azért él az Úr, aki megerősített engem, és apámnak, Dávidnak trónjára ültetett, és aki házat szerzett nekem, ahogy megmondta, hogy Adónijjának még ma meg kell halnia!
25. vers
Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki levágta őt úgy, hogy meghalt.
26. vers
Ebjátár papnak pedig azt mondta a király: Menj el Anátótba, a birtokodra, mert halál fia vagy. De ma nem öletlek meg, mert te hordoztad az Úrnak, Istennek a ládáját apám, Dávid előtt, és mivel apám minden nyomorúságában részes voltál.
27. vers
És eltávolította Salamon Ebjátárt, és nem lehetett többé az Úr papja, hogy beteljesedjék az Úr igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban.
28. vers
Eljutott ennek a híre Jóábhoz, mert Jóáb Adónijjához hajolt, noha azelőtt nem hajolt Absolonhoz, és elfutott Jóáb az Úr sátrába, és megragadta az oltár szarvait.
29. vers
Amikor hírül adták Salamon királynak, hogy Jóáb az Úr sátrához futott, és ott az oltár mellett áll, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát, és ezt mondta neki: Menj el, és vágd le őt!
30. vers
Mikor pedig Benájá az Úr sátrához ért, azt mondta neki: Ezt mondja a király: Jöjj ki! Jóáb így felelt neki: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ e szavakkal: Így szólt Jóáb, és így felelt nekem.
31. vers
A király ezt mondta neki: Cselekedjél úgy, ahogy mondta; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd rólam és apám házáról a Jóáb által ártatlanul kiontott vért.
32. vers
És fordítsa az Úr az ő fejére a vért, amiért két magánál igazabb és jobb férfira támadt, és megölte őket fegyverrel apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel seregének fővezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda harcosainak fővezérét.
33. vers
Ezeknek a vére szálljon Jóáb fejére és az ő magvának a fejére mindörökké. Dávidnak és az ő magvának, az ő házának és trónjának pedig békessége legyen az Úrtól mindörökké!
34. vers
Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rárohant, és megölte őt. Házában, a pusztában temették el.
35. vers
A király pedig Benáját, Jójádá fiát rendelte helyette a sereg fölé, és Cádók papot rendelte Ebjátár helyére.
36. vers
Majd elküldött a király, és magához hívatta Simeit, és azt mondta neki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben, és ott lakjál! Ne menj ki onnan sehova.
37. vers
Mert amelyik nap kimész, és átmész a Kidrón-patakon, tudd meg, hogy meg kell halnod, és véred a saját fejedre száll.
38. vers
Simei ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy tesz a szolgád, ahogy uram, a király parancsolja. És sokáig Jeruzsálemben lakott Simei.
39. vers
De három esztendő múlva Simei két szolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához. Hírt hoztak Simeinek: Íme, szolgáid Gátban vannak!
40. vers
Ekkor elindult Simei, fölnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy megkeresse a szolgáit. Odament Simei, és visszahozta a szolgáit Gátból.
41. vers
Salamonnak pedig hírül adták, hogy elment Simei Jeruzsálemből Gátba, és hazajött.
42. vers
Ekkor elküldött érte a király, magához hívatta Simeit, és ezt mondta neki: Nem eskettelek-e meg az Úrra, és nem tettem-e bizonyságot e szavakkal: „Amely napon kimész, és bárhova mész, bizony tudjad, hogy meg kell halnod!”? Azt mondtad nekem: „Jól van, megértettem.”
43. vers
Miért nem tartottad meg az Úr előtt tett esküdet és a parancsot, amelyet neked parancsoltam?
44. vers
Majd ezt mondta a király Simeinek: Tudod te mindazt a gonoszságot, amelyről a szíved is tanúskodik, és amelyet apámmal, Dáviddal cselekedtél. Az Úr most mindazt a gonoszságot saját fejedre fordította.
45. vers
Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja szilárdan fog állni az Úr előtt mindörökké.
46. vers
És parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig elment, levágta Simeit, és az meghalt. Az ország pedig megerősödött Salamon kezében.
Könyvek
