Királyok első könyve
17. fejezet
1. vers
A gileádi Tisbéből való Illés azt mondta Ahábnak: Él az Úr, Izráel Istene, akinek szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.
2. vers
Ezután így szólt hozzá az Úr szava:
3. vers
Menj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik.
4. vers
A patakból fogsz inni, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak ott téged.
5. vers
Elment azért, és az Úr beszéde szerint cselekedett. Elment, és leült a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik.
6. vers
A hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.
7. vers
Néhány nap múlva kiszáradt a patak, mert nem esett eső a földre.
8. vers
Ekkor így szólt hozzá az Úr szava:
9. vers
Kelj föl, menj el Sareptába, amely Szidónhoz tartozik, és maradj ott! Íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
10. vers
Erre fölkelt, elment Sareptába. Amikor a város kapujához érkezett, íme, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Megszólította őt, és ezt mondta: Kérlek, hozz nekem egy edényben egy kis vizet, hogy igyam!
11. vers
Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és azt mondta neki: Kérlek, hozz egy falat kenyeret is a kezedben.
12. vers
De az asszony így felelt: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs kenyerem, csak egy marék lisztecském van a vékában, egy kevés olajam a korsóban, és most éppen egy pár darab fát szedegetek, hogy hazamenjek, és elkészítsem azt magamnak és a fiamnak, hogy megegyük. Ha azt megettük, meghalunk.
13. vers
Illés ezt mondta neki: Ne félj, menj el, és tégy úgy, amint mondtad. De előbb nekem süss abból egy kis lepényt, és hozd ide, magadnak és a fiadnak pedig csak azután süss.
14. vers
Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a lisztesvéka nem ürül ki, sem a korsóból nem fogy el az olaj addig, amíg az Úr esőt nem ad a föld színére.
15. vers
Az asszony elment, és Illés beszéde szerint cselekedett. És evett ő is, az asszony és a háznépe is naponként.
16. vers
A lisztesvéka nem ürült ki, sem az olaj nem fogyott el a korsóból az Úr ígérete szerint, amelyet megmondott Illés által.
17. vers
Történt ezek után, hogy megbetegedett a ház gazdaasszonyának a fia, és az ő betegsége olyan súlyos volt, hogy már a lélegzése is elállt.
18. vers
Azt mondta ezért Illésnek: Mit vétettem ellened, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttasd álnokságomat, és megöljed a fiamat?
19. vers
Ő így válaszolt: Add ide a fiadat. És elvette az asszony öléből, fölvitte a felső szobába, amelyben ő lakott, és az ágyára fektette.
20. vers
Akkor így kiáltott az Úrhoz: Én Uram, Istenem, bajt hozol még erre az özvegyre is, akinél lakom, és megölöd a fiát?
21. vers
És ráborult háromszor a gyermekre, és így kiáltott az Úrhoz: Én Uram, Istenem, add, hogy visszatérjen e gyermekbe a lelke!
22. vers
Az Úr meghallgatta Illés szavát, visszatért a gyermekbe a lélek, és föléledt.
23. vers
Akkor Illés fölvette a gyermeket, levitte a fenti szobából a házba, átadta az anyjának, és azt mondta Illés: Lásd, él a fiad!
24. vers
Erre az asszony azt mondta Illésnek: Most már tudom, hogy Isten embere vagy, és hogy az Úr beszéde a te ajkadon igazság.
Könyvek
