Királyok első könyve

chapter 17


Chapters:


verse #1

A gileádi Tisbéből való Illés azt mondta Ahábnak: Él az Úr, Izráel Istene, akinek szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.


verse #2

Ezután így szólt hozzá az Úr szava:


verse #3

Menj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik.


verse #4

A patakból fogsz inni, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak ott téged.


verse #5

Elment azért, és az Úr beszéde szerint cselekedett. Elment, és leült a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik.


verse #6

A hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.


verse #7

Néhány nap múlva kiszáradt a patak, mert nem esett eső a földre.


verse #8

Ekkor így szólt hozzá az Úr szava:


verse #9

Kelj föl, menj el Sareptába, amely Szidónhoz tartozik, és maradj ott! Íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.


verse #10

Erre fölkelt, elment Sareptába. Amikor a város kapujához érkezett, íme, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Megszólította őt, és ezt mondta: Kérlek, hozz nekem egy edényben egy kis vizet, hogy igyam!


verse #11

Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és azt mondta neki: Kérlek, hozz egy falat kenyeret is a kezedben.


verse #12

De az asszony így felelt: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs kenyerem, csak egy marék lisztecském van a vékában, egy kevés olajam a korsóban, és most éppen egy pár darab fát szedegetek, hogy hazamenjek, és elkészítsem azt magamnak és a fiamnak, hogy megegyük. Ha azt megettük, meghalunk.


verse #13

Illés ezt mondta neki: Ne félj, menj el, és tégy úgy, amint mondtad. De előbb nekem süss abból egy kis lepényt, és hozd ide, magadnak és a fiadnak pedig csak azután süss.


verse #14

Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a lisztesvéka nem ürül ki, sem a korsóból nem fogy el az olaj addig, amíg az Úr esőt nem ad a föld színére.


verse #15

Az asszony elment, és Illés beszéde szerint cselekedett. És evett ő is, az asszony és a háznépe is naponként.


verse #16

A lisztesvéka nem ürült ki, sem az olaj nem fogyott el a korsóból az Úr ígérete szerint, amelyet megmondott Illés által.


verse #17

Történt ezek után, hogy megbetegedett a ház gazdaasszonyának a fia, és az ő betegsége olyan súlyos volt, hogy már a lélegzése is elállt.


verse #18

Azt mondta ezért Illésnek: Mit vétettem ellened, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttasd álnokságomat, és megöljed a fiamat?


verse #19

Ő így válaszolt: Add ide a fiadat. És elvette az asszony öléből, fölvitte a felső szobába, amelyben ő lakott, és az ágyára fektette.


verse #20

Akkor így kiáltott az Úrhoz: Én Uram, Istenem, bajt hozol még erre az özvegyre is, akinél lakom, és megölöd a fiát?


verse #21

És ráborult háromszor a gyermekre, és így kiáltott az Úrhoz: Én Uram, Istenem, add, hogy visszatérjen e gyermekbe a lelke!


verse #22

Az Úr meghallgatta Illés szavát, visszatért a gyermekbe a lélek, és föléledt.


verse #23

Akkor Illés fölvette a gyermeket, levitte a fenti szobából a házba, átadta az anyjának, és azt mondta Illés: Lásd, él a fiad!


verse #24

Erre az asszony azt mondta Illésnek: Most már tudom, hogy Isten embere vagy, és hogy az Úr beszéde a te ajkadon igazság.

Chapters:


Books