Királyok első könyve

chapter 21


Chapters:


verse #1

Ezek után történt a következő dolog: a jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a háza mellett.


verse #2

Egyszer Aháb azt mondta Nábótnak: Add nekem a szőlődet, hogy veteményeskertem legyen, mert közel van a házamhoz, és neked annál jobb szőlőt adok érte; vagy ha inkább az tetszik neked, pénzben adom meg az árát.


verse #3

Nábót így felelt Ahábnak: Isten őrizzen, hogy neked adjam az atyáimtól maradt örökségemet!


verse #4

Akkor Aháb nagy bánattal és haraggal ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki e szavakkal: Nem adom neked az atyáimtól maradt örökséget. Lefeküdt az ágyára, arcát a fal felé fordította, és nem evett semmit.


verse #5

Odament hozzá a felesége, Jezábel, és azt mondta neki: Miért keseredett úgy meg a szíved, hogy nem eszel semmit?


verse #6

Ő így válaszolt: Mert beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki: Add nekem a szőlődet pénzért, vagy ha jobban tetszik, más szőlőt adok neked érte. Ő pedig azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet!


verse #7

Akkor ezt mondta neki Jezábel, a felesége: Hát nem te vagy Izráel királya? Kelj föl, egyél, és örvendezzen a szíved. Én majd neked adom a jezréeli Nábót szőlőjét.


verse #8

Akkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és főembereknek, akik Nábóttal egy városban laktak.


verse #9

A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére.


verse #10

Ültessetek vele szembe két istentelen embert, akik így tanúskodjanak ellene: Szidalmaztad Istent és a királyt. Azután vigyétek ki és kövezzétek meg, hogy meghaljon.


verse #11

És úgy cselekedtek a vének és a főemberek, akik az ő váro­sá­ban laktak, ahogy Jezábel megparancsolta nekik, és ahogy a nekik küldött levelekben megírta.


verse #12

Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették.


verse #13

Azután odajött a két istentelen ember, leültek vele szemben, és így tanúskodtak ezek az istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt: Nábót szidalmazta Istent és a királyt. Kivitték azért őt a városból, megkövezték, és meghalt.


verse #14

Azután megüzenték Jezábelnek: Nábótot halálra kövezték.


verse #15

Amikor meghallotta Jezábel, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Ahábnak: Kelj föl, és foglald el a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart neked pénzért odaadni; mert nem él már Nábót, hanem meghalt.


verse #16

Amikor meghallotta Aháb, hogy Nábót meghalt, fölkelt, hogy lemenjen a jezréeli Nábót szőlőjébe, és elfoglalja.


verse #17

Akkor így szólt az Úr szava a tisbei Illéshez:


verse #18

Kelj föl, és menj Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik. Íme, ott van Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy elfoglalja.


verse #19

Mondd neki: Így szól az Úr: „Öltél, és a birtokot is elfoglaltad?” Majd így szólj neki: Ezt mondja az Úr: „Ugyanazon a helyen, ahol fölnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják föl a te véredet is!”


verse #20

Aháb így felelt Illésnek: Megint rám találtál, ellenségem? Ő azt mondta: Rád találtam, mert mindenestül arra adtad magadat, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemében.


verse #21

Íme, veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek, és kiirtom Izráelből Aháb utódait, a szolgát és a szabadot is.


verse #22

Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát azért, mert haragra ingereltél engem, és mert bűnbe vitted Izráelt.


verse #23

Jezábel felől pedig így szólt az Úr: Az ebek eszik meg Jezábelt Jezréel kőfalánál.


verse #24

Azt, aki Aháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg, azt pedig, aki a mezőn hal meg, az égi madarak.


verse #25

Mert bizony nem volt olyan, mint Aháb, aki arra adta volna magát, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemében felesége, Jezábel ösztönzésére.


verse #26

Mert igen utálatos dolgokat művelt. A bálványokat követte, teljesen úgy, ahogy az emóriak cselekedtek, akiket az Úr kiűzött Izráel fiai elől.


verse #27

Mikor pedig meghallotta Aháb e beszédeket, megszaggatta ruháit, zsákba öltözött, böjtölt, zsákruhában hált, és nagy alázatossággal járt-kelt.


verse #28

Akkor így szólt az Úr a tisbei Illéshez:


verse #29

Nem láttad-e, hogy Aháb hogy megalázta magát előttem? Mivel pedig megalázta magát előttem, nem hozom rá a veszedelmet az ő életében, hanem csak a fiai­ idejében hozom el a veszedelmet a házára.

Chapters:


Books