Lukács evangéliuma

chapter 14


Chapters:


verse #1

Amikor a farizeusok egyik vezetőjének házához ment szombaton ebédelni, azok figyelték őt.


verse #2

És íme, egy vízkóros ember volt előtte.


verse #3

Jézus pedig megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?


verse #4

Azok pedig hallgattak. Erre ő megérintette azt, meggyógyította és elbocsátotta.


verse #5

Majd hozzájuk fordulva azt mondta: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal?


verse #6

Erre nem tudtak mit felelni.


verse #7

Amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket, egy példázatot mondott a meghívottaknak.


verse #8

Amikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is meghívott,


verse #9

és odajön az, aki mind téged, mind azt meghívta, és ezt mondja majd neked: Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni.


verse #10

Hanem amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled.


verse #11

Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.


verse #12

Annak, aki őt meghívta, azt mondta: Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg arra a barátaidat, se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat, nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked.


verse #13

Hanem amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat,


verse #14

és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.


verse #15

Amikor meghallotta ezt az egyik asztaltársa, azt mondta neki: Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában.


verse #16

Ő pedig így válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott,


verse #17

és elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy mondja meg a meghívottaknak: Gyertek, mert már minden kész!


verse #18

De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek, ments ki engem!


verse #19

A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam, kérlek, ments ki engem!


verse #20

Ismét egy másik pedig azt mondta: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.


verse #21

Visszatért a szolga, és jelentette ezeket urának. Akkor megharagudott a ház ura, és azt mondta szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és a szegényeket, csonkabonkákat, vakokat és sántákat hozd ide!


verse #22

És a szolga azt mondta: Uram, meglett, amint megparancsoltad, és mégis van hely.


verse #23

Akkor azt mondta az úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam.


verse #24

Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.


verse #25

Nagy sokaság ment vele, és hozzájuk fordulva így szólt:


verse #26

Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom.


verse #27

Aki nem hordozza a maga keresztjét, és nem követ engem, nem lehet a tanítványom.


verse #28

Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze?


verse #29

Nehogy miután lefektette az alapokat, már ne tudja befejezni, és csúfolni kezdje mindenki, aki látja,


verse #30

és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem tudta véghez vinni!


verse #31

Vagy ha az egyik király háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki ellene húszezerrel jön?


verse #32

Mert különben amikor még az távol van, követséget küld, hogy megkérdezze a békefeltételeket.


verse #33

Ennek megfelelően aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet az én tanítványom.


verse #34

Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?


verse #35

Sem a földre, sem trágyának nem alkalmas, kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

Chapters:


Books