Lukács evangéliuma

chapter 8


Chapters:


verse #1

Ezek után bejárta a városokat és a falvakat, és hirdette Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő


verse #2

és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki,


verse #3

és Johanna, Kuzának, Heródes tiszttartójának a felesége, Zsuzsanna és mások is, akik vagyonukból szolgáltak neki.


verse #4

Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és minden városból mentek hozzá, egy példázatot mondott nekik:


verse #5

Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben némelyik az útfélre esett, és eltaposták, vagy az égi madarak megették.


verse #6

Némelyik kősziklára esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.


verse #7

Némelyik a tövis közé esett, és a tövisek vele együtt felnövekedve megfojtották.


verse #8

Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor kikelt, százszoros termést hozott. Miután ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!


verse #9

Tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a példázat.


verse #10

Ő pedig azt mondta nekik: Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkait értsétek, a többieknek példázatokban szólok, hogy látva ne lássanak, és hallva ne értsenek.


verse #11

Ez a példázat értelme: A mag az Isten beszéde.


verse #12

Az útfélen valók azok, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.


verse #13

A kősziklára hullottak azok, akik amikor hallják, örömmel befogadják az igét, de nincs gyökerük: egy ideig hisznek, ám a kísértés idején elszakadnak.


verse #14

A tövis közé esettek azok, akik meghallgatták az igét, de elmenve az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtották azt bennük, és nem hoztak gyümölcsöt.


verse #15

Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek.


verse #16

Senki sem gyújt lámpást azért, hogy befedje valami edénnyel, az ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.


verse #17

Mert nincs olyan titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne.


verse #18

Vigyázzatok azért, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.


verse #19

Eljöttek hozzá az anyja és a testvérei, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.


verse #20

És tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, téged akarnak látni.


verse #21

Ő pedig így felelt: Az én anyám és testvéreim azok, akik az Isten beszédét hallgatják és cselekszik.


verse #22

Történt egy napon, hogy tanítványaival hajóra szállt, és azt mondta nekik: Menjünk a tó túlsó partjára! És elindultak.


verse #23

Amíg hajóztak, elszenderedett, és szélvész csapott le a tóra, úgy, hogy a hajó kezdett megtelni vízzel, és veszélybe kerültek.


verse #24

Odamentek hozzá, és felköltötték ezekkel a szavakkal: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, megdorgálta a szelet és a víz habjait, mire azok lecsillapodtak, és nagy csend lett.


verse #25

Majd így szólt hozzájuk: Hol van a ti hitetek? Ők pedig félelemmel teljes csodálattal mondták egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?


verse #26

Azután áteveztek a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben van.


verse #27

Amikor partra szállt, szembejött vele egy ember a városból, akiben ördögök voltak, és régóta ruhát sem vett magára, és nem is házban lakott, hanem sírboltokban.


verse #28

Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, majd hangosan azt mondta: Mi közöm hozzád, Jézus, a felséges Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!


verse #29

Jézus ugyanis azt parancsolta a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert az gyakran erőt vett rajta. Ilyenkor láncokkal megkötözték, és bilincsbe verve őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztába kergette.


verse #30

Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: „Légió”, mert sok ördög ment bele,


verse #31

akik könyörögve kérték, hogy ne parancsolja vissza őket a mélységbe.


verse #32

Volt pedig ott egy nagy legelésző disznónyáj a hegyen, és kérték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba bemenjenek. És megengedte nekik.


verse #33

Így miután kijöttek az ördögök az emberből, bementek a disznókba, és a disznónyáj a meredekről a tóba rohant, és vízbe fulladt.


verse #34

A pásztorok pedig látva, ami történt, elfutottak, és elhíresztelték a városban és a falvakban.


verse #35

Az emberek pedig kijöttek megnézni, mi történt, és félelem fogta el őket, amikor odaértek Jézushoz, és az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve, ép elmével Jézus lábánál ülve találták.


verse #36

Akik látták, elmondták nekik, hogyan szabadult meg a megszállott.


verse #37

Ekkor Gadara vidékének egész népe arra kérte, hogy menjen el tőlük, mert igen nagy félelem vett erőt rajtuk. Így hát hajóba szállt, és visszatért.


verse #38

Az az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, arra kérte, hogy vele maradhasson, de Jézus elküldte őt, és azt mondta neki:


verse #39

Térj vissza otthonodba, és beszéld el, milyen nagy dolgokat tett veled Isten. El is ment, és az egész városban elhíresztelte, milyen nagy dolgokat cselekedett vele Jézus.


verse #40

Ahogy Jézus visszatért, a tömeg örvendezve fogadta, mert mindnyájan várták őt.


verse #41

Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borult, és arra kérte, hogy jöjjön el a házához,


verse #42

mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves, halálán van. Odamenet pedig a sokaság szorongatta Jézust.


verse #43

Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki sem tudta meggyógyítani,


verse #44

hátulról megközelítve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérének folyása.


verse #45

Jézus pedig azt kérdezte: Ki érintett meg engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged.


verse #46

Jézus pedig azt mondta: Valaki megérintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.


verse #47

Amikor látta az asszony, hogy nem maradt titokban, remegve előjött, leborult előtte, és megvallotta neki az egész sokaság előtt, miért érintette meg őt, és hogy azonnal meggyógyult.


verse #48

Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel!


verse #49

Még beszélt, amikor jött egy ember a zsinagóga elöljárójának házától, és azt mondta neki: Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert!


verse #50

Jézus pedig, amikor ezt hallotta, így szólt: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.


verse #51

Bement azért a házba, és senkit sem engedett be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leány apját és anyját.


verse #52

Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, ő pedig azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik.


verse #53

De kinevették, mert tudták, hogy meghalt.


verse #54

Ő pedig mindenkit kiküldött, megfogta a leány kezét, majd hangosan rászólt: Kislányom, ébredj fel!


verse #55

És visszatért annak lelke, és azonnal fölkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.


verse #56

És elálmélkodtak a leány szülei, ő pedig megparancsolta, hogy senkinek se mondják el, ami történt.

Chapters:


Books