Lukács evangéliuma

chapter 19


Chapters:


verse #1

Jerikóba érkezett, és végigment a városon.


verse #2

És volt ott egy Zákeus nevű ember, egy gazdag fővámszedő,


verse #3

aki igyekezett Jézust látni, hogy ki ő, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy alacsony termetű volt.


verse #4

Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy onnan lássa, mert arra vitt az útja.


verse #5

Amikor Jézus arra a helyre jutott, feltekintett, észrevette, és azt mondta neki: Zákeus, hamar szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom.


verse #6

Erre sietve leszállt, és örömmel fogadta.


verse #7

Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és azt mondták, hogy bűnös emberhez ment be szállásra.


verse #8

Zákeus pedig előállt, és azt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megcsaltam, annak négyszer annyit adok helyette.


verse #9

Erre Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.


verse #10

Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.


verse #11

Miközben ezeket hallgatták, még egy példázatot is mondott, mivelhogy közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.


verse #12

Azt mondta: Egy nemesember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.


verse #13

Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta: Kereskedjetek vele, amíg megjövök!


verse #14

Alattvalói pedig gyűlölték őt. Követséget küldtek utána, és ezt mondták: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.


verse #15

Amikor aztán a királyság megszerzése után visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mint kereskedett.


verse #16

Eljött tehát az első, és azt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.


verse #17

Ő pedig azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivelhogy hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz városon.


verse #18

És jött a második, és azt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.


verse #19

Ehhez is így szólt: Neked is legyen hatalmad öt városon.


verse #20

És jött egy másik, aki így szólt: Uram, itt van a minád, amelyet egy kendőbe rejtve őriztem,


verse #21

mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, és elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.


verse #22

Erre azt mondta neki: Saját szavaid alapján ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem.


verse #23

Miért nem adtad a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza?


verse #24

És azt mondta az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.


verse #25

És azt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!


verse #26

Ő pedig így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle.


verse #27

Ezenfelül pedig azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!


verse #28

Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.


verse #29

Amikor közeledett Betfagéhoz és Betániához, annál a hegynél, amelyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt tanítványai közül,


verse #30

és azt mondta nekik: Menjetek be az előttetek levő faluba, és ahogy bementek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még soha nem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide!


verse #31

És ha valaki megkérdezi tőletek, hogy miért oldjátok el, így válaszoljatok: Az Úrnak van rá szüksége.


verse #32

A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik.


verse #33

Amikor a szamárcsikót eloldották, azt kérdezték a gazdái: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”


verse #34

Ők pedig azt mondták: „Az Úrnak van rá szüksége”,


verse #35

és elvezették Jézushoz, majd ruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és ráültették Jézust.


verse #36

Ahogy ment, az emberek az útra terítették előtte a ruháikat.


verse #37

Amikor már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok sokasága örömében hangosan dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.


verse #38

Ezt kiáltották: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!


verse #39

A sokaságból néhány farizeus azt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat!


verse #40

Ő azonban így válaszolt: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.


verse #41

Ahogy közelebb ért, és látta a várost, megsiratta,


verse #42

és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!


verse #43

Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot emelnek ellened, körülvesznek, mindenfelől megostromolnak


verse #44

és földre tipornak téged és fiaidat falaidon belül, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.


verse #45

Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,


verse #46

ezt mondva nekik: Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.


verse #47

És mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői pedig igyekeztek őt elveszteni,


verse #48

de nem találták a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép rajta csüngött, és őt hallgatta.

Chapters:


Books