Lukács evangéliuma

capitolul 19


Capitole:


versetul 1

Jerikóba érkezett, és végigment a városon.


versetul 2

És volt ott egy Zákeus nevű ember, egy gazdag fővámszedő,


versetul 3

aki igyekezett Jézust látni, hogy ki ő, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy alacsony termetű volt.


versetul 4

Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy onnan lássa, mert arra vitt az útja.


versetul 5

Amikor Jézus arra a helyre jutott, feltekintett, észrevette, és azt mondta neki: Zákeus, hamar szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom.


versetul 6

Erre sietve leszállt, és örömmel fogadta.


versetul 7

Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és azt mondták, hogy bűnös emberhez ment be szállásra.


versetul 8

Zákeus pedig előállt, és azt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megcsaltam, annak négyszer annyit adok helyette.


versetul 9

Erre Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.


versetul 10

Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.


versetul 11

Miközben ezeket hallgatták, még egy példázatot is mondott, mivelhogy közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.


versetul 12

Azt mondta: Egy nemesember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.


versetul 13

Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta: Kereskedjetek vele, amíg megjövök!


versetul 14

Alattvalói pedig gyűlölték őt. Követséget küldtek utána, és ezt mondták: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.


versetul 15

Amikor aztán a királyság megszerzése után visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mint kereskedett.


versetul 16

Eljött tehát az első, és azt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.


versetul 17

Ő pedig azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivelhogy hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz városon.


versetul 18

És jött a második, és azt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.


versetul 19

Ehhez is így szólt: Neked is legyen hatalmad öt városon.


versetul 20

És jött egy másik, aki így szólt: Uram, itt van a minád, amelyet egy kendőbe rejtve őriztem,


versetul 21

mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, és elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.


versetul 22

Erre azt mondta neki: Saját szavaid alapján ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem.


versetul 23

Miért nem adtad a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza?


versetul 24

És azt mondta az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.


versetul 25

És azt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!


versetul 26

Ő pedig így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle.


versetul 27

Ezenfelül pedig azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!


versetul 28

Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.


versetul 29

Amikor közeledett Betfagéhoz és Betániához, annál a hegynél, amelyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt tanítványai közül,


versetul 30

és azt mondta nekik: Menjetek be az előttetek levő faluba, és ahogy bementek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még soha nem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide!


versetul 31

És ha valaki megkérdezi tőletek, hogy miért oldjátok el, így válaszoljatok: Az Úrnak van rá szüksége.


versetul 32

A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik.


versetul 33

Amikor a szamárcsikót eloldották, azt kérdezték a gazdái: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”


versetul 34

Ők pedig azt mondták: „Az Úrnak van rá szüksége”,


versetul 35

és elvezették Jézushoz, majd ruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és ráültették Jézust.


versetul 36

Ahogy ment, az emberek az útra terítették előtte a ruháikat.


versetul 37

Amikor már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok sokasága örömében hangosan dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.


versetul 38

Ezt kiáltották: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!


versetul 39

A sokaságból néhány farizeus azt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat!


versetul 40

Ő azonban így válaszolt: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.


versetul 41

Ahogy közelebb ért, és látta a várost, megsiratta,


versetul 42

és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!


versetul 43

Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot emelnek ellened, körülvesznek, mindenfelől megostromolnak


versetul 44

és földre tipornak téged és fiaidat falaidon belül, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.


versetul 45

Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,


versetul 46

ezt mondva nekik: Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.


versetul 47

És mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői pedig igyekeztek őt elveszteni,


versetul 48

de nem találták a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép rajta csüngött, és őt hallgatta.

Capitole:


Cărți