Lukács evangéliuma

capitolul 15


Capitole:


versetul 1

A vámszedők és a bűnösök mind igyekeztek Jézushoz, hogy hall­gat­has­sák.


versetul 2

A farizeusok és az írástudók pedig zúgolódtak, és azt mondták: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.


versetul 3

Erre ezt a példázatot mondta nekik:


versetul 4

Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja?


versetul 5

És ha megtalálta, örömmel felveszi a vállára,


versetul 6

és amikor hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat!


versetul 7

Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a menny­ben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.


versetul 8

Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drachmája van, és egy drachmát elveszít, nem gyújt-e gyertyát, és nem sepri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?


versetul 9

És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, melyet elveszítettem!


versetul 10

Mondom nektek, ilyen örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.


versetul 11

Majd pedig ezt mondta: Egy embernek volt két fia,


versetul 12

és az ifjabbik azt mondta az apjának: Apám, add ki a vagyonból a rám eső részt! Ő pedig megosztotta köztük a vagyont.


versetul 13

Nem sokkal azután a kisebbik fiú összeszedte mindenét, messze vidékre költözött, és ott eltékozolta vagyonát, mert kicsapongó életet élt.


versetul 14

Miután pedig mindent elköltött, nagy éhség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.


versetul 15

Akkor elment, elszegődött annak a vidéknek az egyik polgárához, és az elküldte őt a mezejére disznókat legeltetni.


versetul 16

És a fiú szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal a moslékkal, amelyet a disznók ettek, de senki sem adott neki.


versetul 17

Ekkor aztán magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak milyen sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok.


versetul 18

Felkerekedek azért, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened,


versetul 19

és nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak nevezz; tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy.


versetul 20

Felkerekedett, és elment apjához. Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az apja, és megesett a szíve rajta. Odafutott, nyakába borult, és megcsókolta.


versetul 21

Fia pedig azt mondta neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak nevezz.


versetul 22

Az apja pedig azt mondta a szolgáinak: Ide hamar a legszebb ruhát, adjátok fel rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára!


versetul 23

Hozzátok a hízott borjút, vágjátok le, együnk most és vigadozzunk,


versetul 24

mert ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.


versetul 25

A nagyobbik fia pedig a mezőn volt, és amikor hazajött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.


versetul 26

Előszólított egy szolgát, és megtudakolta tőle, mi folyik itt.


versetul 27

Ő pedig azt mondta neki: Az öcséd jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, merthogy egészségben kapta őt vissza.


versetul 28

Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Az apja azért kiment, és kérlelte őt.


versetul 29

Ő pedig felelve azt mondta apjának: Íme, mennyi esztendeje szolgálok neked, parancsodat soha meg nem szegtem, és nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy a barátaimmal vigadjak.


versetul 30

Amikor pedig ez a fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a vagyonodat, levágattad neki a hizlalt borjút.


versetul 31

Ő pedig azt mondta neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd.


versetul 32

Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott.

Capitole:


Cărți