Lukács evangéliuma
capítulo 19
verso 1
Jerikóba érkezett, és végigment a városon.
verso 2
És volt ott egy Zákeus nevű ember, egy gazdag fővámszedő,
verso 3
aki igyekezett Jézust látni, hogy ki ő, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy alacsony termetű volt.
verso 4
Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy onnan lássa, mert arra vitt az útja.
verso 5
Amikor Jézus arra a helyre jutott, feltekintett, észrevette, és azt mondta neki: Zákeus, hamar szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom.
verso 6
Erre sietve leszállt, és örömmel fogadta.
verso 7
Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és azt mondták, hogy bűnös emberhez ment be szállásra.
verso 8
Zákeus pedig előállt, és azt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megcsaltam, annak négyszer annyit adok helyette.
verso 9
Erre Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.
verso 10
Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
verso 11
Miközben ezeket hallgatták, még egy példázatot is mondott, mivelhogy közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
verso 12
Azt mondta: Egy nemesember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.
verso 13
Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta: Kereskedjetek vele, amíg megjövök!
verso 14
Alattvalói pedig gyűlölték őt. Követséget küldtek utána, és ezt mondták: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.
verso 15
Amikor aztán a királyság megszerzése után visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
verso 16
Eljött tehát az első, és azt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.
verso 17
Ő pedig azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivelhogy hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz városon.
verso 18
És jött a második, és azt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.
verso 19
Ehhez is így szólt: Neked is legyen hatalmad öt városon.
verso 20
És jött egy másik, aki így szólt: Uram, itt van a minád, amelyet egy kendőbe rejtve őriztem,
verso 21
mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, és elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.
verso 22
Erre azt mondta neki: Saját szavaid alapján ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem.
verso 23
Miért nem adtad a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza?
verso 24
És azt mondta az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.
verso 25
És azt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!
verso 26
Ő pedig így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle.
verso 27
Ezenfelül pedig azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
verso 28
Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.
verso 29
Amikor közeledett Betfagéhoz és Betániához, annál a hegynél, amelyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt tanítványai közül,
verso 30
és azt mondta nekik: Menjetek be az előttetek levő faluba, és ahogy bementek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még soha nem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide!
verso 31
És ha valaki megkérdezi tőletek, hogy miért oldjátok el, így válaszoljatok: Az Úrnak van rá szüksége.
verso 32
A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik.
verso 33
Amikor a szamárcsikót eloldották, azt kérdezték a gazdái: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”
verso 34
Ők pedig azt mondták: „Az Úrnak van rá szüksége”,
verso 35
és elvezették Jézushoz, majd ruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és ráültették Jézust.
verso 36
Ahogy ment, az emberek az útra terítették előtte a ruháikat.
verso 37
Amikor már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok sokasága örömében hangosan dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.
verso 38
Ezt kiáltották: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
verso 39
A sokaságból néhány farizeus azt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat!
verso 40
Ő azonban így válaszolt: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
verso 41
Ahogy közelebb ért, és látta a várost, megsiratta,
verso 42
és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!
verso 43
Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot emelnek ellened, körülvesznek, mindenfelől megostromolnak
verso 44
és földre tipornak téged és fiaidat falaidon belül, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.
verso 45
Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,
verso 46
ezt mondva nekik: Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
verso 47
És mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői pedig igyekeztek őt elveszteni,
verso 48
de nem találták a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép rajta csüngött, és őt hallgatta.
Libros
