Lukács evangéliuma
capítulo 20
verso 1
És történt egy napon, amikor a népet a templomban tanította, és hirdette az evangéliumot, hogy előálltak a főpapok az írástudókkal és a vénekkel együtt,
verso 2
és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen felhatalmazással teszed ezeket, vagy ki az, aki téged erre felhatalmazott?
verso 3
Ő pedig így válaszolt: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem:
verso 4
János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől?
verso 5
Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani: „Miért nem hittetek neki?”
verso 6
Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.
verso 7
Ezért azt válaszolták, hogy ők nem tudják, honnan van.
verso 8
Mire Jézus azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.
verso 9
Majd ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
verso 10
És amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. De a munkások ezt megverték, és üres kézzel küldték el.
verso 11
Majd egy másik szolgát is küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel visszaküldték.
verso 12
Még egy harmadikat is küldött, azt meg véresre verve kidobták.
verso 13
Azt mondta azért a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, ha őt látják, talán csak megbecsülik.
verso 14
De amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!
verso 15
Kidobták azért a szőlőből, és megölték. Most azért mit tesz a szőlő ura?
verso 16
Elmegy, elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Meg ne történjen ez!
verso 17
Ő pedig rájuk tekintve azt mondta: Mit jelent akkor az, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az szegletkővé lett?
verso 18
Aki erre a kőre esik, összetöri magát, és akire ez ráesik, az széjjelzúzódik.
verso 19
A főpapok és az írástudók azon voltak, hogy még abban az órában elfogják, mert megértették, hogy ellenük mondta ezt a példázatot, de féltek a néptől.
verso 20
Azért, hogy szemmel tartsák, kémeket küldtek ki, akik igaznak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalomnak.
verso 21
Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját:
verso 22
szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
verso 23
Ő azonban felismerte álnokságukat, és azt mondta:
verso 24
Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők pedig azt felelték: A császáré.
verso 25
Mire azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.
verso 26
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt, hanem elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
verso 27
Odament hozzá néhány szadduceus is, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték tőle:
verso 28
Mester, Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermektelen volt, akkor annak testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
verso 29
Volt azért hét testvér, az első megnősült, de gyermektelenül halt meg,
verso 31
majd a harmadik vette el annak feleségét, aztán sorban mind a hét, de nem hagytak utódot, és meghaltak.
verso 33
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük, mert mind a hétnek a felesége volt?
verso 34
Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak, és férjhez mennek,
verso 35
de akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak abba a világba és a halálból való feltámadásra, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,
verso 36
sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.
verso 37
Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének hívta.
verso 38
Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene, mert előtte mind életben van.
verso 39
Néhány írástudó ekkor azt mondta: Mester, jól mondtad!
verso 40
És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.
verso 41
Ő pedig azt mondta nekik: Hogyan mondják, hogy a Krisztus Dávid fia?
verso 42
Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: ülj a jobb kezem felől,
verso 43
míg ellenségeidet lábad alá nem vetem zsámolyul!”
verso 44
Ha pedig Dávid Urának mondja, hogyan lehet akkor a fia?
verso 45
És az egész nép füle hallatára azt mondta tanítványainak:
verso 46
Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járkálnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, a zsinagógákban az első üléseket és a lakomákon a főhelyeket,
verso 47
akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezek igen súlyos ítélet alá esnek.
Libros
