Lukács evangéliuma
capítulo 2
verso 1
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földön összeírást tartsanak.
verso 2
Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirenius volt a helytartó.
verso 3
Mindenki elment azért az összeírásra, ki-ki a maga városába.
verso 4
Felment József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivelhogy a Dávid házából és nemzetségéből származott,
verso 5
hogy bejegyezzék jegyesével, Máriával, aki várandós volt.
verso 6
Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai,
verso 7
megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
verso 8
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, akik kint a mezőn őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
verso 9
És íme, az Úr angyala megjelent nekik, és körülragyogta őket az Úr dicsősége, ők pedig nagyon megrettentek.
verso 10
És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz,
verso 11
mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus.
verso 12
Ez pedig a jel számotokra: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
verso 13
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal együtt, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
verso 14
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!
verso 15
Miután elmentek az angyalok tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr kijelentett nekünk!
verso 16
Elmentek hát nagy sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.
verso 17
Amikor meglátták, elmondták a gyermek felől kapott kijelentést,
verso 18
és akik csak hallották, mind elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak.
verso 19
Mária pedig mindezeket a dolgokat megjegyezte és a szívében forgatta.
verso 20
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy az nekik megmondatott.
verso 21
Nyolc nap elteltével körülmetélték, és a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt megfogant volna anyja méhében.
verso 22
Amikor pedig a Mózes törvénye szerinti tisztulás napjai leteltek, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
verso 23
amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék,
verso 24
és hogy az Úr törvényében előírt áldozatot mutassanak be: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
verso 25
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
verso 26
Ő azt a kijelentést nyerte a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
verso 27
A Lélek indításából éppen akkor ment a templomba, amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvény előírásainak eleget tegyenek.
verso 28
Karjaiba vette őt, és ezekkel a szavakkal áldotta Istent:
verso 29
Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben,
verso 30
mert szemeim látták a te üdvösségedet,
verso 31
amelyet minden nép szeme láttára készítettél,
verso 32
világosságul a pogányok megvilágosítására és népednek, Izráelnek dicsőségére.
verso 33
Apja és az anyja csodálkoztak azokon, amiket róla mondott.
verso 34
Simeon pedig megáldotta őket, és azt mondta Máriának, az ő anyjának: Íme, ő sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak.
verso 35
Sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
verso 36
Volt egy próféta asszony, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon idős volt, hajadonkora után csak hét esztendeig élt férjével,
verso 37
és már nyolcvannégy éve özvegy volt. El sem hagyta a templomot, hanem éjjel és nappal böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgált.
verso 38
Ugyanabban az órában ő is odaállt, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
verso 39
Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
verso 40
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
verso 41
Szülei pedig évente feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
verso 42
Amikor tizenkét éves lett, fölmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint.
verso 43
Az ünnepnapok elteltével, amikor hazafelé indultak, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, de ezt nem tudták a szülei.
verso 44
Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Egynapi járóföldet tettek meg, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
verso 45
Amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
verso 46
Harmadnapra meg is találták a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, őket hallgatva és kérdezgetve.
verso 47
Akik őt hallották, mind álmélkodtak értelmén és feleletein.
verso 48
Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, az anyja pedig azt kérdezte: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk téged.
verso 49
Ő pedig azt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?
verso 50
De ők nem értették ezt a beszédet, amit nekik mondott.
verso 51
Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket.
verso 52
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.
Libros
