Lukács evangéliuma
capítulo 22
verso 1
Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának hívnak.
verso 2
A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.
verso 3
Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott,
verso 4
és elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükbe.
verso 5
Azok örültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki,
verso 6
ő pedig megígérte, hogy keres egy jó alkalmat, amikor a tömeg tudta nélkül a kezükbe juttatja.
verso 7
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt,
verso 8
és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük!
verso 9
Ők megkérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük?
verso 10
Ő pedig azt mondta nekik: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
verso 11
és mondjátok a házigazdának: Azt kérdezi a Mester: „Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti bárányt?”
verso 12
Ő majd mutat nektek egy berendezett, nagy emeleti helyiséget, ott készítsétek el.
verso 13
Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
verso 14
Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett,
verso 15
és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.
verso 16
Mert mondom nektek, hogy többet nem eszem azt, amíg be nem teljesedik ez az Isten országában.
verso 17
Aztán vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között,
verso 18
mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.
verso 19
És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
verso 20
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsorázott, és ezt mondta: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik.
verso 21
De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.
verso 22
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint az elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!
verso 23
Ők pedig kezdték egymás között kérdezni, vajon ki lehet az közülük, aki ezt megteszi.
verso 24
Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak.
verso 25
Ő pedig azt mondta nekik: A pogányokon királyaik uralkodnak, és akik a hatalmat gyakorolják fölöttük, jótevőnek hívatják magukat.
verso 26
Ti viszont ne így tegyetek, hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
verso 27
Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
verso 28
Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,
verso 29
ezért én királyságot adok nektek, amit az én Atyám adott nekem,
verso 30
hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az én országomban, és királyi trónszékeken ülve ítéljétek Izráel tizenkét nemzetségét.
verso 31
Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
verso 32
de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!
verso 33
Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni!
verso 34
Mire ő azt felelte: Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas ma megszólal, te háromszor megtagadod, hogy ismersz engem.
verso 35
És azt mondta nekik: Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Azt felelték: Semmiben sem.
verso 36
Majd ezt mondta nekik: Most azért akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a tarisznyát is, akinek pedig nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen magának.
verso 37
Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „A gonoszok közé számláltatott”, mert ami elrendeltetett felőlem, az beteljesedik.
verso 38
Azok pedig mondták: Uram, itt van két kard. Ő pedig ennyit mondott: Elég.
verso 39
Majd elindult, és szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték.
verso 40
Amikor arra a helyre ért, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
verso 41
Majd eltávozott tőlük egy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
verso 42
Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!
verso 43
Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
verso 44
Halálos gyötrődésében még buzgóbban imádkozott, verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.
verso 45
Miután az imádkozásból fölkelt, és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.
verso 46
Azt mondta nekik: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
verso 47
Még beszélt, amikor íme, sokaság közeledett, élükön Júdással, a tizenkettő egyikével, aki Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
verso 48
Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
verso 49
A körülötte levők pedig, látva, hogy mi történik, megkérdezték: Uram, vágjuk őket fegyverrel?
verso 50
És egyikük odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
verso 51
Jézus azonban megszólalt, és azt mondta: Eddig és ne tovább! És megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.
verso 52
Majd azt mondta az elfogására kivonult főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.
verso 53
Amikor mindennap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
verso 54
Ekkor megragadták őt, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
verso 55
Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körbeülték, Péter is közéjük ült.
verso 56
És ahogy ott ült a tűz világosságánál, meglátta őt egy szolgálólány, jól megnézte, és azt mondta: Ez is vele volt!
verso 57
Ő azonban letagadta, mondva: Asszony, nem ismerem őt!
verso 58
Nem sokkal ezután más is észrevette őt, és azt mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok!
verso 59
Majd úgy egy óra múlva ismét másvalaki erősítgette: De bizony ez is vele volt, hiszen ő is galileai!
verso 60
Mire Péter ismét tiltakozott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! És még beszélt, amikor megszólalt a kakas.
verso 61
Az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Ekkor visszaemlékezett Péter az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.
verso 62
És kiment Péter, és keservesen sírt.
verso 63
Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték,
verso 64
betakarták a szemét, majd azt mondták neki: Prófétáld meg, ki az, aki megütött!
verso 65
És más hasonló szidalommal illették.
verso 66
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és a nagytanács elé állították,
verso 67
majd azt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha mondom nektek, nem hiszitek,
verso 68
és ha kérdezek, nem feleltek nekem.
verso 69
De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a hatalmas Isten jobbján.
verso 70
Erre mindnyájan azt kérdezték tőle: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig azt válaszolta: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
verso 71
Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.
Libros
