Lukács evangéliuma
capítulo 18
verso 1
Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni.
verso 2
Ezt mondta: Volt egy bíró egy városban, aki az Istent nem félte, és az embereket sem sokra becsülte.
verso 3
Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és arra kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
verso 4
A bíró egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: Én ugyan nem félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,
verso 5
de mivelhogy terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön szüntelen, ne zaklasson már engem.
verso 6
Majd így szólt az Úr: Halljátok, mit mond ez a hamis bíró?
verso 7
Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak segítségért, vajon megváratja-e őket?
verso 8
Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
verso 9
Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették, ezt a példázatot is mondta:
verso 10
Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő.
verso 11
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is.
verso 12
Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.
verso 13
A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
verso 14
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
verso 15
Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor pedig látták ezt a tanítványok, megdorgálták őket.
verso 16
De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
verso 17
Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
verso 18
Akkor megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?
verso 19
Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.
verso 20
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld apádat és anyádat!
verso 21
Az pedig azt mondta: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
verso 22
Jézus ezeket hallva azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned: add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, kövess engem!
verso 23
Az pedig ezeket hallva igen megszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
verso 24
Amikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodott, azt mondta: Milyen nehezen mennek be a vagyonosok az Isten országába!
verso 25
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
verso 26
Akik ezt hallották, így szóltak: Ki üdvözülhet akkor?
verso 27
Ő azt válaszolta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
verso 28
Péter ekkor azt mondta: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
verso 29
Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért,
verso 30
és ne kapna sokszorta többet ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
verso 31
Majd maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak.
verso 32
Mert kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik,
verso 33
majd megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad.
verso 34
Ők azonban semmit sem értettek ezekből; ez a beszéd rejtve maradt előttük, nem fogták fel a hallottakat.
verso 35
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult.
verso 36
Amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódott: Mi dolog az?
verso 37
Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
verso 38
Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
verso 39
Az elöl menők csitították, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
verso 40
Jézus pedig megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel ért, megkérdezte tőle:
verso 41
Mit akarsz, hogy tegyek veled? Az pedig így válaszolt: Uram, hogy lássak!
verso 42
És Jézus azt mondta neki: Láss, a te hited megtartott téged!
verso 43
És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Az egész nép pedig ezt látva dicsőséget adott Istennek.
Libros
