Lukács evangéliuma
capítulo 17
verso 1
Azután azt mondta a tanítványoknak: Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki által történnek!
verso 2
Jobb annak, ha egy malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem hogy e kicsinyek közül egyet is megbotránkoztasson.
verso 4
És ha egy nap hétszer vétkezik ellened, és hétszer fordul hozzád, és azt mondja: „Megbántam”, bocsáss meg neki.
verso 5
Az apostolok azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket!
verso 6
Az Úr pedig így válaszolt: Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának: „Szakadj ki gyökerestül, és eressz gyökeret a tengerben!”, szót fogadna nektek.
verso 7
Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, azt mondja neki, amikor a mezőről megjön: „Gyere hamar, ülj asztalhoz!”?
verso 8
Nemde inkább azt mondja neki: „Készíts vacsorát, és felövezve magadat szolgálj fel nekem, amíg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is”?
verso 9
Netán hálálkodik annak a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? Nem gondolom.
verso 10
Így ti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
verso 11
Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea határa mentén haladt el.
verso 12
Amint beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe, akik távol megálltak,
verso 13
és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
verso 14
Amikor meglátta őket, azt mondta nekik: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odamentek, megtisztultak.
verso 15
Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan magasztalta Istent,
verso 16
majd Jézus lábához borult, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.
verso 17
Jézus pedig azt mondta: Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?
verso 18
Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőíteni Istent, csak ez az idegen?
verso 19
És azt mondta neki: Kelj föl, és menj el, a te hited megtartott téged.
verso 20
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt a feleletet adta: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.
verso 21
Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa közöttetek van.
verso 22
Majd azt mondta a tanítványoknak: Jönnek majd napok, amikor szívesen látnátok akár csak egyet is az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.
verso 23
Ha ezt mondják majd nektek: „Íme, itt van” vagy „Íme, ott van”, ne menjetek oda, ne fussatok utána!
verso 24
Mert amint a felvillanó villámlás az ég egyik szélétől a másikig fénylik, úgy jön el az Emberfia is a maga napján.
verso 25
Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.
verso 26
Amint Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:
verso 27
ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindenkit elpusztított.
verso 28
Ugyanígy volt Lót napjaiban is, ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek,
verso 29
de amely napon Lót elhagyta Sodomát, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított.
verso 30
Éppen így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
verso 31
Aki azon a napon a háztetőn lesz, és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza!
verso 33
Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, és aki elveszti, megtartja azt.
verso 34
Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
verso 35
Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
verso 36
Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
verso 37
És megkérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.
Libros
