Lukács evangéliuma
capítulo 10
verso 1
Ezek után pedig az Úr további hetvenkettőt választott, és kettesével elküldte őket maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.
verso 2
Azt mondta nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába.
verso 3
Menjetek! Íme, én bárányként küldelek titeket a farkasok közé.
verso 4
Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se táskát, se sarut, és útközben senkit se köszöntsetek!
verso 5
Amikor bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
verso 6
És ha ott a békesség fia lakik, békességetek megnyugszik majd rajta, ha pedig nem, visszatér rátok.
verso 7
Maradjatok abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga jutalmára. Ne járjatok házról házra.
verso 8
Ha egy városba megérkeztek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.
verso 9
Gyógyítsátok az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
verso 10
Ha pedig bementek egy városba, és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és ezt mondjátok:
verso 11
Városotoknak még a porát is leverjük magunkról, amely lábunkra tapadt; mindazáltal legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
verso 12
Mondom pedig nektek, hogy a sodomaiaknak elviselhetőbb sorsuk lesz ama napon, mint annak a városnak.
verso 13
Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna.
verso 14
De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.
verso 15
És te, Kapernaum, az egekig fogsz felmagasztaltatni? Nem, a pokolig fogsz levettetni.
verso 16
Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket visszautasít, engem utasít vissza, és aki engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki engem küldött.
verso 17
A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza, és azt mondta: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!
verso 18
Ő pedig azt felelte: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
verso 19
Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek.
verso 20
De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.
verso 21
Abban az órában Jézus így ujjongott a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.
verso 22
Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.
verso 23
Majd a tanítványokhoz fordulva, külön nekik azt mondta: Boldog az a szem, amely látja azokat, amiket ti láttok.
verso 24
Mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.
verso 25
Egy alkalommal egy törvénytudó felállt, hogy kísértse, és azt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
verso 26
Ő pedig azt mondta neki: Mi van megírva a törvényben, hogyan olvasod?
verso 27
Az így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és teljes értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat.
verso 28
Ő pedig azt mondta neki: Helyesen feleltél. Ezt cselekedd, és élsz.
verso 29
Az pedig, igazolni akarva magát, azt kérdezte Jézustól: De ki az én felebarátom?
verso 30
Jézus így válaszolt: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, összeverték, majd félholtan otthagyták, és elmentek.
verso 31
Történetesen egy pap ment azon az úton, de amint meglátta, elkerülte.
verso 32
Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta, ő is elkerülte.
verso 33
Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért, ahol az ember volt, és meglátta, megesett a szíve rajta.
verso 34
Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, bekötözte azokat, majd feltette saját állatára, elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte.
verso 35
Másnap pedig két dénárt vett elő, odaadta a fogadósnak, és azt mondta: Viselj rá gondot, és amit ezen felül ráköltesz, megadom neked, amikor visszatérek.
verso 36
E három közül azért mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
verso 37
Az pedig azt mondta: Az, aki könyörült rajta. Jézus pedig így válaszolt: Menj el, és te is így cselekedj!
verso 38
Ahogy továbbmentek, Jézus bement egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.
verso 39
Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta a beszédét.
verso 40
Márta pedig a felszolgálás körüli teendőkkel volt elfoglalva, míg egyszer elő nem állt, és azt mondta: Uram, nincs arra gondod, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd azért neki, hogy segítsen nekem!
verso 41
Jézus pedig azt válaszolta: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad,
verso 42
pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.
Libros
