Lukács evangéliuma
capítulo 12
verso 1
Miközben többezres tömeg gyűlt össze, úgy, hogy majd letaposták egymást, tanítványainak kezdte mondani: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely a képmutatás,
verso 2
mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne, és olyan titok, amely ki ne tudódnék!
verso 3
Azért amit a sötétben mondtatok, fényes nappal fogják hallani, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, azt a házak tetejéről fogják hirdetni.
verso 4
Mint barátaimnak mondom nektek: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.
verso 5
Megmondom, kitől féljetek: attól féljetek, aki megöl, és utána arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek, attól féljetek.
verso 6
Nemde öt verebet adnak két fillérért? És egyikükről sem feledkezik meg Isten.
verso 7
Nektek pedig a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.
verso 8
Mondom pedig nektek: Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt,
verso 9
aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.
verso 10
Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
verso 11
Amikor majd zsinagógákba hurcolnak, felsőbbségek és hatóságok elé állítanak benneteket, ne aggodalmaskodjatok, hogy miként védekezzetek, vagy mit mondjatok,
verso 12
mert a Szentlélek abban az órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.
verso 13
Akkor megszólalt valaki a tömegből: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
verso 14
Ő pedig azt mondta neki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?
verso 15
Majd így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az ember élete.
verso 16
És mondott nekik egy példázatot: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje,
verso 17
azért magában így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.
verso 18
És azt mondta: Ezt teszem: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek, és azokba takarítom be minden gabonámat és javaimat,
verso 19
és ezt mondom a lelkemnek: „Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve. Helyezd magadat kényelembe, egyél, igyál, vigadozzál!”
verso 20
Isten pedig azt mondta neki: „Bolond, ma éjjel elkérik tőled a lelkedet, amiket azért magadnak készítettél, kiéi lesznek?”
verso 21
Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag.
verso 22
Majd azt mondta tanítványainak: Ezért mondom nektek, ne aggodalmaskodjatok az életetek felől, hogy mit egyetek, sem a testetek felől, hogy mibe öltözködjetek.
verso 23
Az élet több, mint az eledel, és a test több, mint az öltözet.
verso 24
Nézzétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, nem is aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, és Isten táplálja őket. Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál!
verso 25
Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
verso 26
Ha azért a legcsekélyebbet sem tehetitek meg, mit aggodalmaskodtok a többi felől?
verso 27
Nézzétek meg a liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
verso 28
Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, ennyire fölruházta Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!
verso 29
Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.
verso 30
Mert mindezeket a világ pogányai kérdezik, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.
verso 31
Ti az Isten országát keressétek, és ezek mind megadatnak nektek!
verso 32
Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.
verso 33
Adjátok el, amitek van, és osszátok szét alamizsnaként! Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket és elfogyhatatlan kincseket a mennyekben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, sem a moly meg nem emészti!
verso 34
Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is.
verso 35
Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva,
verso 36
azokhoz hasonlóan, akik urukat várják, mikor jön meg a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.
verso 37
Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megjön, ébren talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezve magát asztalhoz ülteti őket, hozzájuk megy, és felszolgál nekik.
verso 38
És ha a második vagy harmadik őrváltáskor jön is meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!
verso 39
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy betörjön a házába.
verso 40
Ti azért legyetek készek, mert amely órában nem gondolnátok, akkor jön el az Emberfia.
verso 41
Péter pedig megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindenkinek?
verso 42
Az Úr így válaszolt: Kicsoda hát a hű és a bölcs sáfár, akit az úr gondviselővé tett a háza népe fölött, hogy idejében kiadja nekik élelmüket?
verso 43
Boldog az a szolga, akit megérkezésekor ura ilyen munkában talál!
verso 44
Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona felett gondviselővé teszi.
verso 45
Ha pedig az a szolga így szólna a szívében: „Halogatja még az uram a hazajövetelt”, és verné a szolgákat és szolgálóleányokat, és kezdene enni és inni és részegeskedni:
verso 46
megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.
verso 47
Azt a szolgát, aki ismerte urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntetik meg,
verso 48
azt pedig, aki nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntetik meg. Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet várnak el.
verso 49
Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak e földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!
verso 50
De keresztséggel kell még megkereszteltetnem, és feszülten várok, amíg az be nem teljesedik.
verso 51
Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, sokkal inkább meghasonlást.
verso 52
Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlanak, három kettő ellen és kettő három ellen.
verso 53
Meghasonlik az apa a fiával, a fiú az apjával, az anya a leányával és a leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.
verso 54
Majd így szólt a sokasághoz: Amikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok, hogy esni fog, és úgy is lesz.
verso 55
Amikor halljátok fújni a déli szelet, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy is lesz.
verso 56
Képmutatók! Az ég és a föld jelenségeit meg tudjátok ítélni, erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet mondani?
verso 57
Magatoktól miért nem tudjátok megítélni, hogy mi az igaz?
verso 58
Amikor pedig ellenségeddel a hatóság elé mégy, még az úton igyekezz megszabadulni tőle, hogy ne vigyen a bíró elé, és a bíró át ne adjon a börtönőrnek, és a börtönőr a tömlöcbe ne vessen téged.
verso 59
Mondom neked, hogy ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért is meg nem adod.
Libros
