Lukács evangéliuma
capítulo 4
verso 1
Jézus pedig Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélektől vezetve a pusztában töltött
verso 2
negyven napot, ahol az ördög megkísértette. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett.
verso 3
Akkor az ördög így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!
verso 4
Jézus azt felelte neki: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember.
verso 5
Ezután felvitte őt az ördög egy magas hegyre, és egy pillanat alatt megmutatta neki a föld minden országát.
verso 6
Majd azt mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és annak dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.
verso 7
Azért ha imádsz engem, mindez a tied lesz.
verso 8
Jézus így válaszolt: Meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.
verso 9
Azután Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen,
verso 10
mert meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek meg téged,
verso 11
és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd a lábadat a kőben.
verso 12
Jézus pedig azt válaszolta: Megmondatott: ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
verso 13
Ezzel az ördög minden kísértését elvégezte, és egy időre eltávozott tőle.
verso 14
Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és híre ment az egész környéken.
verso 15
Tanított zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.
verso 16
Elment Názáretbe is, ahol felnövekedett. Szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felállt olvasni.
verso 17
Ézsaiás próféta könyvét adták oda neki, ő pedig felnyitva a könyvet arra a helyre talált, ahol ez volt írva:
verso 18
Az Úr Lelke van énrajtam, aki felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, és elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak a szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,
verso 19
és hirdessem az Úr kedves esztendejét.
verso 20
És behajtva a könyvet átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött,
verso 21
ő pedig beszélni kezdett: Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.
verso 22
És mindenki igazat adott neki, elcsodálkozva kedves beszédén, amelyek szájából származtak, és azt mondták: Hát nem a József fia ez?
verso 23
Erre ő így szólt hozzájuk: Bizonyára azt a példabeszédet idézitek nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt, a te hazádban is tedd meg!
verso 24
Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában.
verso 25
Igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony élt Izráelben, amikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész vidéken nagy éhínség volt,
verso 26
mégis azok közül egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a Szidón vidékén levő Sarepta egy özvegyasszonyához.
verso 27
És Elizeus próféta idejében is sok leprás volt Izráelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a szír Naamán.
verso 28
Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában,
verso 29
fölkeltek, és kiűzték őt a városon kívülre, és annak a hegynek a szélére vitték, amelyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
verso 30
Ő azonban átment közöttük, és eltávozott.
Jézus tisztátalan lelket űz ki (Mk 1,21–28)
verso 31
Lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és az ott élőket tanította szombatonként.
verso 32
Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt.
verso 33
És volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki hangosan így kiáltott:
verso 34
Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: az Isten Szentje!
verso 35
De megdorgálta őt Jézus: Némulj meg, és menj ki ebből az emberből! És az ördög földhöz verte azt, és kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.
verso 36
Döbbent csodálkozás vett erőt mindenkin, és így szóltak egymáshoz: Micsoda beszéd ez, amely olyan hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy azok távozni kényszerülnek?
verso 37
És elterjedt a híre mindenütt a környéken.
verso 38
A zsinagógából kijövet Simon házába ment. Simon anyósát magas láz gyötörte, és arra kérték, hogy segítsen rajta.
verso 39
Jézus pedig föléje hajolva megdorgálta a lázat, mire az alábbhagyott, Simon anyósa pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.
verso 40
Amikor a nap lement, az emberek mind odavitték a különféle bajokban szenvedőket, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.
verso 41
Többekből az ördögök is kimentek, kiáltozva: Te vagy az Isten Fia! De ő megdorgálta, és nem hagyta beszélni őket, mivel tudták, hogy ő a Krisztus.
verso 42
Napkeltekor eltávozott, kiment egy puszta helyre, de a sokaság felkereste, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük.
verso 43
Ő azonban azt mondta nekik: Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert azért küldettem.
verso 44
És Júdea zsinagógáiban is hirdette az igét.
Libros
