Lukács evangéliuma
4. fejezet
1. vers
Jézus pedig Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélektől vezetve a pusztában töltött
2. vers
negyven napot, ahol az ördög megkísértette. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett.
3. vers
Akkor az ördög így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!
4. vers
Jézus azt felelte neki: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember.
5. vers
Ezután felvitte őt az ördög egy magas hegyre, és egy pillanat alatt megmutatta neki a föld minden országát.
6. vers
Majd azt mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és annak dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.
7. vers
Azért ha imádsz engem, mindez a tied lesz.
8. vers
Jézus így válaszolt: Meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.
9. vers
Azután Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen,
10. vers
mert meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek meg téged,
11. vers
és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd a lábadat a kőben.
12. vers
Jézus pedig azt válaszolta: Megmondatott: ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
13. vers
Ezzel az ördög minden kísértését elvégezte, és egy időre eltávozott tőle.
14. vers
Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és híre ment az egész környéken.
15. vers
Tanított zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.
16. vers
Elment Názáretbe is, ahol felnövekedett. Szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felállt olvasni.
17. vers
Ézsaiás próféta könyvét adták oda neki, ő pedig felnyitva a könyvet arra a helyre talált, ahol ez volt írva:
18. vers
Az Úr Lelke van énrajtam, aki felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, és elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak a szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,
19. vers
és hirdessem az Úr kedves esztendejét.
20. vers
És behajtva a könyvet átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött,
21. vers
ő pedig beszélni kezdett: Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.
22. vers
És mindenki igazat adott neki, elcsodálkozva kedves beszédén, amelyek szájából származtak, és azt mondták: Hát nem a József fia ez?
23. vers
Erre ő így szólt hozzájuk: Bizonyára azt a példabeszédet idézitek nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt, a te hazádban is tedd meg!
24. vers
Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában.
25. vers
Igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony élt Izráelben, amikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész vidéken nagy éhínség volt,
26. vers
mégis azok közül egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a Szidón vidékén levő Sarepta egy özvegyasszonyához.
27. vers
És Elizeus próféta idejében is sok leprás volt Izráelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a szír Naamán.
28. vers
Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában,
29. vers
fölkeltek, és kiűzték őt a városon kívülre, és annak a hegynek a szélére vitték, amelyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
30. vers
Ő azonban átment közöttük, és eltávozott.
Jézus tisztátalan lelket űz ki (Mk 1,21–28)
31. vers
Lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és az ott élőket tanította szombatonként.
32. vers
Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt.
33. vers
És volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki hangosan így kiáltott:
34. vers
Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: az Isten Szentje!
35. vers
De megdorgálta őt Jézus: Némulj meg, és menj ki ebből az emberből! És az ördög földhöz verte azt, és kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.
36. vers
Döbbent csodálkozás vett erőt mindenkin, és így szóltak egymáshoz: Micsoda beszéd ez, amely olyan hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy azok távozni kényszerülnek?
37. vers
És elterjedt a híre mindenütt a környéken.
38. vers
A zsinagógából kijövet Simon házába ment. Simon anyósát magas láz gyötörte, és arra kérték, hogy segítsen rajta.
39. vers
Jézus pedig föléje hajolva megdorgálta a lázat, mire az alábbhagyott, Simon anyósa pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.
40. vers
Amikor a nap lement, az emberek mind odavitték a különféle bajokban szenvedőket, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.
41. vers
Többekből az ördögök is kimentek, kiáltozva: Te vagy az Isten Fia! De ő megdorgálta, és nem hagyta beszélni őket, mivel tudták, hogy ő a Krisztus.
42. vers
Napkeltekor eltávozott, kiment egy puszta helyre, de a sokaság felkereste, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük.
43. vers
Ő azonban azt mondta nekik: Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert azért küldettem.
44. vers
És Júdea zsinagógáiban is hirdette az igét.
Könyvek
