Lukács evangéliuma
24. fejezet
1. vers
A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
2. vers
A követ pedig a sírról elhengerítve találták,
3. vers
és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4. vers
Amíg emiatt tanácstalanul álltak, hirtelen két férfi állt melléjük fényes öltözetben.
5. vers
Ekkor rémülten földre szegezték tekintetüket, azok pedig így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a halottak között az élőt?
6. vers
Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt.
7. vers
Azt mondta: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia.
8. vers
Visszaemlékeztek azért az ő szavaira,
9. vers
és miután a sírtól visszatértek, mindezeket elmondták a tizenegynek és a többieknek.
10. vers
A magdalai Mária, Johanna, Mária, Jakab anyja és több más velük levő asszony mondta el mindezeket az apostoloknak,
11. vers
de szavuk csak üres fecsegésnek tűnt előttük, és nem hittek nekik.
12. vers
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Elment, magában csodálkozva a történteken.
13. vers
Még aznap ketten közülük elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt.
14. vers
Egymással beszélgettek mindazokról, amik történtek.
15. vers
És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton.
16. vers
De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt.
17. vers
Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? Erre ők szomorú ábrázattal megálltak.
18. vers
És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban?
19. vers
Azt kérdezte tőlük: Mi történt? Ők pedig elmondták neki, hogy mi minden történt a názáreti Jézussal, aki próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt,
20. vers
és hogyan adták át a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.
21. vers
„Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek.
22. vers
Hanem néhány közülünk való asszony, akik korán reggel a sírnál voltak, azzal döbbentettek meg bennünket,
23. vers
hogy nem találták ott az ő testét. Visszajöttek, és elbeszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él.
24. vers
Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, őt pedig nem látták.”
25. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak!
26. vers
Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27. vers
És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami felőle megíratott az Írásokban.
28. vers
Közben elérkeztek ahhoz a faluhoz, ahova igyekeztek, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29. vers
De marasztalták, és azt kérték: Maradj velünk, mert már beesteledett, és a nap lehanyatlott! Bement azért, és velük maradt.
30. vers
Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta.
31. vers
Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
32. vers
Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat?
33. vers
És még abban az órában felkerekedtek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket,
34. vers
akik azt mondták: Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!
35. vers
Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtörésekor.
36. vers
Miközben ezekről beszéltek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!
37. vers
Megrémültek, és ijedtükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38. vers
Ő pedig így szólt hozzájuk: Miért ijedtek meg, és miért támad kétség szívetekben?
39. vers
Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok; érintsetek meg engem, és lássatok, mert a szellemeknek nincs húsuk és csontjuk, de amint látjátok, nekem van!
40. vers
És ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41. vers
De amikor örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt kérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok?
42. vers
Ők pedig adtak neki egy darab sült halat és egy kis lépes mézet,
43. vers
amelyet átvett tőlük, és a szemük láttára megevett.
44. vers
Majd azt mondta nekik: Erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami megíratott felőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.
45. vers
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
46. vers
és azt mondta nekik: Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halottak közül.
47. vers
És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48. vers
Ti vagytok pedig ezeknek tanúi.
49. vers
Azért én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.
50. vers
Azután kivezette őket Betániáig, majd felemelte kezeit, és megáldotta őket.
51. vers
És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
52. vers
Ők pedig őt imádva, nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe,
53. vers
és mindenkor a templomban voltak, és dicsőítették Istent.
Könyvek
