Lukács evangéliuma
1. fejezet
1. vers
Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek,
2. vers
ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,
3. vers
magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilus,
4. vers
azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál.
5. vers
Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap Abijá rendjéből, felesége, Erzsébet pedig Áron leányai közül való volt.
6. vers
Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését.
7. vers
De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idős emberek voltak.
8. vers
Történt pedig, hogy amikor Zakariás beosztásának sorrendje szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,
9. vers
a papi tisztségben szokásos módon sorsolással rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölőáldozatot mutasson be.
10. vers
A füstölőáldozat idején a nép sokasága kint imádkozott.
11. vers
Neki pedig megjelent az Úr angyala, a füstölőoltár jobbja felől állva.
12. vers
Ennek láttára megrettent Zakariás, és félelem vett erőt rajta.
13. vers
De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit Jánosnak fogsz nevezni.
14. vers
Örömödre és vigasságodra lesz, és születésén sokan fognak örvendezni,
15. vers
mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.
16. vers
Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
17. vers
és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé.
18. vers
Ekkor Zakariás azt kérdezte az angyaltól: Miről tudhatom ezt meg? Mert én már öreg vagyok, és feleségem is előrehaladott korú.
19. vers
Az angyal pedig így felelt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20. vers
De mivel nem hittél beszédemnek, amely beteljesedik a maga idejében, most azért megnémulsz, és nem szólhatsz mindama napig, míg ezek meg nem lesznek.
21. vers
A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22. vers
És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt.
23. vers
Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
24. vers
E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében, és elrejtőzött öt hónapig, mert ezt mondta:
25. vers
Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.
26. vers
A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe
27. vers
egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek pedig Mária volt a neve.
28. vers
Bement hozzá az angyal, és azt mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29. vers
Ő pedig nagyon zavarba jött e beszéd hallatán, és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez.
30. vers
Az angyal azt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Isten előtt.
31. vers
És íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akinek a neve Jézus.
32. vers
Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívják majd, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját,
33. vers
és mindörökre uralkodni fog Jákób házán, királyságának soha nem lesz vége.
34. vers
Mária pedig azt mondta az angyalnak: Hogyan lehetséges ez, hiszen én férfit nem ismerek?
35. vers
Az angyal így válaszolt: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékol be téged, azért a születendőt is szentnek hívják, az Isten Fiának.
36. vers
Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant vénségében, és már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek hívtak.
37. vers
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38. vers
Ekkor azt mondta Mária: Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.
39. vers
Útra kelt azért Mária azokban a napokban, és nagy sietséggel elment a hegyvidékre, Júda egyik városába,
40. vers
bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41. vers
És történt, hogy amikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett a méhében. Erzsébet betelt Szentlélekkel,
42. vers
és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
43. vers
De hogyan lehetséges az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám?
44. vers
Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava fülemhez jutott, a magzat örvendezéssel repesni kezdett méhemben.
45. vers
Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki.
46. vers
Mária pedig ezt mondta: Magasztalja az én szívem az Urat,
47. vers
és örvendezik az én lelkem megtartó Istenemben,
48. vers
mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49. vers
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az ő neve!
50. vers
Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik.
51. vers
Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52. vers
Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53. vers
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54. vers
Irgalmáról megemlékezve felkarolta szolgáját, Izráelt,
55. vers
ahogy megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökké!
56. vers
Mária pedig mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért otthonába.
57. vers
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58. vers
És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr milyen nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.
59. vers
A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60. vers
Az anyja viszont azt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.
61. vers
Erre azt mondták neki: De hiszen nincs senki a te rokonságodban, akit így hívnak! –
62. vers
és intettek apjának, hogy minek akarja neveztetni.
63. vers
Ő pedig táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.
64. vers
Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és áldotta Istent.
65. vers
A szomszédokat pedig félelem töltötte el, és Júdeának egész hegyvidékén elterjedt ennek a híre.
66. vers
Akik hallották, mind szívükre vették, és azt mondták: Vajon mi lesz e gyermekből? Mert nyilván az Úr keze volt vele.
67. vers
Apja, Zakariás pedig beteljesedett Szentlélekkel, és így prófétált:
68. vers
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
69. vers
Felemelte nekünk az üdvösség szarvát szolgájának, Dávidnak házában,
70. vers
ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva,
71. vers
hogy megszabadít ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,
72. vers
hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73. vers
arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
74. vers
hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki
75. vers
szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
76. vers
Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait,
77. vers
és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által,
78. vers
a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból,
79. vers
hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!
80. vers
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában élt mind ama napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izráelben.
Könyvek
