Lukács evangéliuma
8. fejezet
1. vers
Ezek után bejárta a városokat és a falvakat, és hirdette Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő
2. vers
és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki,
3. vers
és Johanna, Kuzának, Heródes tiszttartójának a felesége, Zsuzsanna és mások is, akik vagyonukból szolgáltak neki.
4. vers
Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és minden városból mentek hozzá, egy példázatot mondott nekik:
5. vers
Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben némelyik az útfélre esett, és eltaposták, vagy az égi madarak megették.
6. vers
Némelyik kősziklára esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7. vers
Némelyik a tövis közé esett, és a tövisek vele együtt felnövekedve megfojtották.
8. vers
Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor kikelt, százszoros termést hozott. Miután ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
9. vers
Tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a példázat.
10. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkait értsétek, a többieknek példázatokban szólok, hogy látva ne lássanak, és hallva ne értsenek.
11. vers
Ez a példázat értelme: A mag az Isten beszéde.
12. vers
Az útfélen valók azok, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.
13. vers
A kősziklára hullottak azok, akik amikor hallják, örömmel befogadják az igét, de nincs gyökerük: egy ideig hisznek, ám a kísértés idején elszakadnak.
14. vers
A tövis közé esettek azok, akik meghallgatták az igét, de elmenve az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtották azt bennük, és nem hoztak gyümölcsöt.
15. vers
Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek.
16. vers
Senki sem gyújt lámpást azért, hogy befedje valami edénnyel, az ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
17. vers
Mert nincs olyan titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne.
18. vers
Vigyázzatok azért, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.
19. vers
Eljöttek hozzá az anyja és a testvérei, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.
20. vers
És tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, téged akarnak látni.
21. vers
Ő pedig így felelt: Az én anyám és testvéreim azok, akik az Isten beszédét hallgatják és cselekszik.
22. vers
Történt egy napon, hogy tanítványaival hajóra szállt, és azt mondta nekik: Menjünk a tó túlsó partjára! És elindultak.
23. vers
Amíg hajóztak, elszenderedett, és szélvész csapott le a tóra, úgy, hogy a hajó kezdett megtelni vízzel, és veszélybe kerültek.
24. vers
Odamentek hozzá, és felköltötték ezekkel a szavakkal: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, megdorgálta a szelet és a víz habjait, mire azok lecsillapodtak, és nagy csend lett.
25. vers
Majd így szólt hozzájuk: Hol van a ti hitetek? Ők pedig félelemmel teljes csodálattal mondták egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?
26. vers
Azután áteveztek a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben van.
27. vers
Amikor partra szállt, szembejött vele egy ember a városból, akiben ördögök voltak, és régóta ruhát sem vett magára, és nem is házban lakott, hanem sírboltokban.
28. vers
Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, majd hangosan azt mondta: Mi közöm hozzád, Jézus, a felséges Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!
29. vers
Jézus ugyanis azt parancsolta a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert az gyakran erőt vett rajta. Ilyenkor láncokkal megkötözték, és bilincsbe verve őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztába kergette.
30. vers
Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: „Légió”, mert sok ördög ment bele,
31. vers
akik könyörögve kérték, hogy ne parancsolja vissza őket a mélységbe.
32. vers
Volt pedig ott egy nagy legelésző disznónyáj a hegyen, és kérték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba bemenjenek. És megengedte nekik.
33. vers
Így miután kijöttek az ördögök az emberből, bementek a disznókba, és a disznónyáj a meredekről a tóba rohant, és vízbe fulladt.
34. vers
A pásztorok pedig látva, ami történt, elfutottak, és elhíresztelték a városban és a falvakban.
35. vers
Az emberek pedig kijöttek megnézni, mi történt, és félelem fogta el őket, amikor odaértek Jézushoz, és az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve, ép elmével Jézus lábánál ülve találták.
36. vers
Akik látták, elmondták nekik, hogyan szabadult meg a megszállott.
37. vers
Ekkor Gadara vidékének egész népe arra kérte, hogy menjen el tőlük, mert igen nagy félelem vett erőt rajtuk. Így hát hajóba szállt, és visszatért.
38. vers
Az az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, arra kérte, hogy vele maradhasson, de Jézus elküldte őt, és azt mondta neki:
39. vers
Térj vissza otthonodba, és beszéld el, milyen nagy dolgokat tett veled Isten. El is ment, és az egész városban elhíresztelte, milyen nagy dolgokat cselekedett vele Jézus.
40. vers
Ahogy Jézus visszatért, a tömeg örvendezve fogadta, mert mindnyájan várták őt.
41. vers
Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borult, és arra kérte, hogy jöjjön el a házához,
42. vers
mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves, halálán van. Odamenet pedig a sokaság szorongatta Jézust.
43. vers
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki sem tudta meggyógyítani,
44. vers
hátulról megközelítve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérének folyása.
45. vers
Jézus pedig azt kérdezte: Ki érintett meg engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged.
46. vers
Jézus pedig azt mondta: Valaki megérintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
47. vers
Amikor látta az asszony, hogy nem maradt titokban, remegve előjött, leborult előtte, és megvallotta neki az egész sokaság előtt, miért érintette meg őt, és hogy azonnal meggyógyult.
48. vers
Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel!
49. vers
Még beszélt, amikor jött egy ember a zsinagóga elöljárójának házától, és azt mondta neki: Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert!
50. vers
Jézus pedig, amikor ezt hallotta, így szólt: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.
51. vers
Bement azért a házba, és senkit sem engedett be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leány apját és anyját.
52. vers
Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, ő pedig azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik.
53. vers
De kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54. vers
Ő pedig mindenkit kiküldött, megfogta a leány kezét, majd hangosan rászólt: Kislányom, ébredj fel!
55. vers
És visszatért annak lelke, és azonnal fölkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.
56. vers
És elálmélkodtak a leány szülei, ő pedig megparancsolta, hogy senkinek se mondják el, ami történt.
Könyvek
