Lukács evangéliuma
2. fejezet
1. vers
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földön összeírást tartsanak.
2. vers
Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirenius volt a helytartó.
3. vers
Mindenki elment azért az összeírásra, ki-ki a maga városába.
4. vers
Felment József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivelhogy a Dávid házából és nemzetségéből származott,
5. vers
hogy bejegyezzék jegyesével, Máriával, aki várandós volt.
6. vers
Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai,
7. vers
megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
8. vers
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, akik kint a mezőn őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
9. vers
És íme, az Úr angyala megjelent nekik, és körülragyogta őket az Úr dicsősége, ők pedig nagyon megrettentek.
10. vers
És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz,
11. vers
mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus.
12. vers
Ez pedig a jel számotokra: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13. vers
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal együtt, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
14. vers
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!
15. vers
Miután elmentek az angyalok tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr kijelentett nekünk!
16. vers
Elmentek hát nagy sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.
17. vers
Amikor meglátták, elmondták a gyermek felől kapott kijelentést,
18. vers
és akik csak hallották, mind elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak.
19. vers
Mária pedig mindezeket a dolgokat megjegyezte és a szívében forgatta.
20. vers
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy az nekik megmondatott.
21. vers
Nyolc nap elteltével körülmetélték, és a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt megfogant volna anyja méhében.
22. vers
Amikor pedig a Mózes törvénye szerinti tisztulás napjai leteltek, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23. vers
amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék,
24. vers
és hogy az Úr törvényében előírt áldozatot mutassanak be: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
25. vers
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26. vers
Ő azt a kijelentést nyerte a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
27. vers
A Lélek indításából éppen akkor ment a templomba, amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvény előírásainak eleget tegyenek.
28. vers
Karjaiba vette őt, és ezekkel a szavakkal áldotta Istent:
29. vers
Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben,
30. vers
mert szemeim látták a te üdvösségedet,
31. vers
amelyet minden nép szeme láttára készítettél,
32. vers
világosságul a pogányok megvilágosítására és népednek, Izráelnek dicsőségére.
33. vers
Apja és az anyja csodálkoztak azokon, amiket róla mondott.
34. vers
Simeon pedig megáldotta őket, és azt mondta Máriának, az ő anyjának: Íme, ő sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak.
35. vers
Sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36. vers
Volt egy próféta asszony, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon idős volt, hajadonkora után csak hét esztendeig élt férjével,
37. vers
és már nyolcvannégy éve özvegy volt. El sem hagyta a templomot, hanem éjjel és nappal böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgált.
38. vers
Ugyanabban az órában ő is odaállt, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
39. vers
Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40. vers
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
41. vers
Szülei pedig évente feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42. vers
Amikor tizenkét éves lett, fölmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint.
43. vers
Az ünnepnapok elteltével, amikor hazafelé indultak, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, de ezt nem tudták a szülei.
44. vers
Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Egynapi járóföldet tettek meg, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45. vers
Amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
46. vers
Harmadnapra meg is találták a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, őket hallgatva és kérdezgetve.
47. vers
Akik őt hallották, mind álmélkodtak értelmén és feleletein.
48. vers
Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, az anyja pedig azt kérdezte: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk téged.
49. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?
50. vers
De ők nem értették ezt a beszédet, amit nekik mondott.
51. vers
Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket.
52. vers
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.
Könyvek
