Lukács evangéliuma
17. fejezet
1. vers
Azután azt mondta a tanítványoknak: Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki által történnek!
2. vers
Jobb annak, ha egy malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem hogy e kicsinyek közül egyet is megbotránkoztasson.
4. vers
És ha egy nap hétszer vétkezik ellened, és hétszer fordul hozzád, és azt mondja: „Megbántam”, bocsáss meg neki.
5. vers
Az apostolok azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket!
6. vers
Az Úr pedig így válaszolt: Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának: „Szakadj ki gyökerestül, és eressz gyökeret a tengerben!”, szót fogadna nektek.
7. vers
Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, azt mondja neki, amikor a mezőről megjön: „Gyere hamar, ülj asztalhoz!”?
8. vers
Nemde inkább azt mondja neki: „Készíts vacsorát, és felövezve magadat szolgálj fel nekem, amíg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is”?
9. vers
Netán hálálkodik annak a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? Nem gondolom.
10. vers
Így ti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
11. vers
Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea határa mentén haladt el.
12. vers
Amint beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe, akik távol megálltak,
13. vers
és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14. vers
Amikor meglátta őket, azt mondta nekik: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odamentek, megtisztultak.
15. vers
Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan magasztalta Istent,
16. vers
majd Jézus lábához borult, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.
17. vers
Jézus pedig azt mondta: Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?
18. vers
Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőíteni Istent, csak ez az idegen?
19. vers
És azt mondta neki: Kelj föl, és menj el, a te hited megtartott téged.
20. vers
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt a feleletet adta: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.
21. vers
Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa közöttetek van.
22. vers
Majd azt mondta a tanítványoknak: Jönnek majd napok, amikor szívesen látnátok akár csak egyet is az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.
23. vers
Ha ezt mondják majd nektek: „Íme, itt van” vagy „Íme, ott van”, ne menjetek oda, ne fussatok utána!
24. vers
Mert amint a felvillanó villámlás az ég egyik szélétől a másikig fénylik, úgy jön el az Emberfia is a maga napján.
25. vers
Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.
26. vers
Amint Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:
27. vers
ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindenkit elpusztított.
28. vers
Ugyanígy volt Lót napjaiban is, ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek,
29. vers
de amely napon Lót elhagyta Sodomát, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított.
30. vers
Éppen így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
31. vers
Aki azon a napon a háztetőn lesz, és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza!
33. vers
Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, és aki elveszti, megtartja azt.
34. vers
Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
35. vers
Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
36. vers
Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
37. vers
És megkérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.
Könyvek
