Lukács evangéliuma
capítulo 24
verso 1
A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
verso 2
A követ pedig a sírról elhengerítve találták,
verso 3
és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
verso 4
Amíg emiatt tanácstalanul álltak, hirtelen két férfi állt melléjük fényes öltözetben.
verso 5
Ekkor rémülten földre szegezték tekintetüket, azok pedig így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a halottak között az élőt?
verso 6
Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt.
verso 7
Azt mondta: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia.
verso 8
Visszaemlékeztek azért az ő szavaira,
verso 9
és miután a sírtól visszatértek, mindezeket elmondták a tizenegynek és a többieknek.
verso 10
A magdalai Mária, Johanna, Mária, Jakab anyja és több más velük levő asszony mondta el mindezeket az apostoloknak,
verso 11
de szavuk csak üres fecsegésnek tűnt előttük, és nem hittek nekik.
verso 12
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Elment, magában csodálkozva a történteken.
verso 13
Még aznap ketten közülük elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt.
verso 14
Egymással beszélgettek mindazokról, amik történtek.
verso 15
És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton.
verso 16
De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt.
verso 17
Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? Erre ők szomorú ábrázattal megálltak.
verso 18
És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban?
verso 19
Azt kérdezte tőlük: Mi történt? Ők pedig elmondták neki, hogy mi minden történt a názáreti Jézussal, aki próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt,
verso 20
és hogyan adták át a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.
verso 21
„Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek.
verso 22
Hanem néhány közülünk való asszony, akik korán reggel a sírnál voltak, azzal döbbentettek meg bennünket,
verso 23
hogy nem találták ott az ő testét. Visszajöttek, és elbeszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él.
verso 24
Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, őt pedig nem látták.”
verso 25
Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak!
verso 26
Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?
verso 27
És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami felőle megíratott az Írásokban.
verso 28
Közben elérkeztek ahhoz a faluhoz, ahova igyekeztek, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.
verso 29
De marasztalták, és azt kérték: Maradj velünk, mert már beesteledett, és a nap lehanyatlott! Bement azért, és velük maradt.
verso 30
Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta.
verso 31
Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
verso 32
Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat?
verso 33
És még abban az órában felkerekedtek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket,
verso 34
akik azt mondták: Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!
verso 35
Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtörésekor.
verso 36
Miközben ezekről beszéltek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!
verso 37
Megrémültek, és ijedtükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
verso 38
Ő pedig így szólt hozzájuk: Miért ijedtek meg, és miért támad kétség szívetekben?
verso 39
Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok; érintsetek meg engem, és lássatok, mert a szellemeknek nincs húsuk és csontjuk, de amint látjátok, nekem van!
verso 40
És ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát.
verso 41
De amikor örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt kérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok?
verso 42
Ők pedig adtak neki egy darab sült halat és egy kis lépes mézet,
verso 43
amelyet átvett tőlük, és a szemük láttára megevett.
verso 44
Majd azt mondta nekik: Erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami megíratott felőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.
verso 45
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
verso 46
és azt mondta nekik: Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halottak közül.
verso 47
És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve.
verso 48
Ti vagytok pedig ezeknek tanúi.
verso 49
Azért én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.
verso 50
Azután kivezette őket Betániáig, majd felemelte kezeit, és megáldotta őket.
verso 51
És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
verso 52
Ők pedig őt imádva, nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe,
verso 53
és mindenkor a templomban voltak, és dicsőítették Istent.
Libros
