Lukács evangéliuma
capítulo 11
verso 1
Egyszer, amikor egy helyen imádkozott, miután befejezte, azt mondta neki egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait!
verso 2
Ő pedig így szólt: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
verso 3
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
verso 4
És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.
verso 5
Aztán így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
verso 6
mert egy úton levő barátom érkezett hozzám, és nincs mit adjak neki!
verso 7
Az pedig onnan belülről így válaszolna: Ne zavarj engem, az ajtó már be van zárva, és a gyermekeim velem vannak már az ágyban, nem kelhetek fel, hogy valamit is adjak neked.
verso 8
Mondom nektek, ha azért nem is fog felkelni és adni neki, mert a barátja, de tolakodása miatt felkel, és ad neki, amennyi csak kell.
verso 9
Én is mondom nektek: Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
verso 10
Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
verso 11
Ugyan melyik apa az közületek, aki a fiának követ ad, amikor az kenyeret kér, és kígyót ad, amikor az halat kér?
verso 12
Vagy ha tojást kér, vajon skorpiót ad-e neki?
verso 13
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle!
verso 14
Majd néma ördögöt űzött ki, és ahogy kiment az ördög, megszólalt a néma, a sokaság pedig csodálkozott.
verso 15
Némelyek azt mondták közülük, hogy Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
verso 16
Mások pedig kísértve őt mennyei jelt kértek tőle.
verso 17
Ő pedig, ismerve gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és ház házra dől.
verso 18
Ha a Sátán önmagával meghasonlik, hogyan állhat meg az országa? Mert azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket.
verso 19
És ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Azért ők maguk lesznek a ti bíráitok.
verso 20
Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
verso 21
Amikor az erős fegyveres őrzi a palotáját, vagyona biztonságban van,
verso 22
de ha egy nála erősebb megtámadja és legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, amelyben bízott, és szétosztja, amit tőle zsákmányol.
verso 23
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol.
verso 24
Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken kóborol nyugalmat keresve, és amikor nem talál, azt mondja: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.
verso 25
És amikor odamenve kisöpörve és felékesítve találja,
verso 26
akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenve ott lakoznak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél.
verso 27
Amikor ezeket mondta, fölemelte a szavát egy asszony a sokaságból, és azt mondta neki: Boldog a méh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyeket szoptál.
verso 28
Ő pedig azt mondta: Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják!
verso 29
Amikor pedig még nagyobb sokaság gyűlt köréje, elkezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem adatik neki más jel, hanem csak Jónás próféta jele.
verso 30
Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is ennek a nemzedéknek.
verso 31
Dél királynője felkel majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld legvégéről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál.
verso 32
Ninive férfiai az ítéletkor majd együtt támadnak fel ezzel a nemzedékkel, és elítélik ezt, mert ők megtértek Jónás prédikálására, és íme, nagyobb van itt Jónásnál.
A lámpás és a szem (Mt 5,15; Mt 6,22–23)
verso 33
Senki sem gyújt lámpát azért, hogy egy eldugott helyre vagy a véka alá tegye, hanem a lámpatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
verso 34
A test lámpása a szem: ha a szemed tiszta, egész tested is világos lesz, ha pedig a szemed gonosz, a tested is sötét.
verso 35
Vigyázz azért, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!
verso 36
Azért ha a te egész tested világos, és nincs benne semmi sötétség, olyan fényes lesz az egész, mint amikor a lámpa megvilágosít téged fényével.
verso 37
Amikor beszélt, egy farizeus arra kérte, hogy ebédeljen nála. Bement azért, és asztalhoz telepedett.
verso 38
A farizeus pedig, amikor látta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg, elcsodálkozott.
verso 39
Az Úr pedig azt mondta neki: Ti, farizeusok a pohár és a tál külső részét megtisztítjátok ugyan, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.
verso 40
Bolondok! Nem az alkotta a külsőt is, mint aki a belsőt?
verso 41
Adjátok oda alamizsnaként azt, ami belül van, és mindenetek tiszta lesz.
verso 42
De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, rutából és minden zöldségből, de mellőzitek az ítéletet és az Isten iránti szeretetet, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhagyni!
verso 43
Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az elöl ülést a gyülekezetekben és a piacokon való köszöntéseket!
verso 44
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, és az emberek, akik azokon járnak, mit sem tudnak róla!
verso 45
Az egyik törvénytudó ekkor azt mondta neki: Mester, amikor ezeket mondod, minket is bántasz.
verso 46
Ő pedig azt mondta: Jaj nektek is, törvénytudók, mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem érintitek azokat!
verso 47
Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket!
verso 48
Mert bizonyságát adjátok annak, hogy helyeslitek atyáitok tetteit: azok megölték őket, ti pedig síremlékeket építetek nekik.
verso 49
Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek,
verso 50
hogy számonkéressék e nemzedéktől minden próféta vére, amelyet kiontottak e világ kezdetétől fogva
verso 51
Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, aki elveszett az oltár és a templom között. Bizony, mondom nektek, számon fogják kérni ettől a nemzedéktől.
verso 52
Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek a tudomány kulcsát, ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok!
verso 53
Amikor kiment onnan, az írástudók és farizeusok felháborodottan támadni kezdték, és több dolog felől faggatták,
verso 54
és csak azt lesték, hogy beszédében hol tudnák megfogni, hogy vádolhassák őt.
Libros
