Jób könyve
capítulo 4
Elifáz megfeddi és vádolja Jóbot
verso 1
Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:
verso 2
Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád?
De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?
verso 3
Íme, sokakat oktattál,
és a megfáradt kezeket megerősítetted.
verso 4
A tántorgót talpra állította a beszéded,
és a remegő térdeket megerősítetted.
verso 5
Most, hogy rád került a sor, zokon veszed?
Ha téged ért a baj, megrettensz?!
verso 6
Nem ad bizodalmat istenfélelmed,
sem reménységet utaid becsületessége?
verso 7
Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul,
és tönkrement-e valahol is az igaz?
verso 8
Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak,
és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.
verso 9
Isten leheletétől elpusztulnak,
haragja szelétől elvesznek.
verso 10
Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet,
de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!
verso 11
Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka,
a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
verso 12
Egy szó lopódzott hozzám,
de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,
verso 13
éjjeli látomásokon való töprengések között,
amikor mély álom fogja el az embereket.
verso 14
Félelem szállt rám és rettegés,
reszketett minden csontom.
verso 15
Szellem suhant el előttem,
és testemen a szőr felborzolódott.
verso 16
Megállt, de nem ismertem föl;
egy alak volt a szemem előtt,
csend volt, majd egy szót hallottam:
verso 17
Vajon igaz-e Isten előtt a halandó?
Teremtője előtt tiszta-e az ember?
verso 18
Íme, szolgáiban sem bízhat,
és angyalaiban is talál hibát.
verso 19
Hát még azokban, akik agyagházakban laknak,
amelyeknek porban van az alapjuk,
és könnyebben szétnyomhatók a molynál.
verso 20
Reggeltől estig széttörnek,
és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.
verso 21
Ha kiszakítják sátruk cövekét,
nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?
Libros
