Jób könyve
capítulo 39
Isten folytatja Jób dorgálását
verso 1
Te ejtesz-e zsákmányt a nőstény oroszlánnak,
és kielégítheted-e az oroszlánkölykök éhségét,
verso 2
amikor meglapulnak tanyáikon,
és a bokrok közt lesben fekszenek?
verso 3
Ki szerez eledelt a hollónak,
amikor fiókái Istenhez kiáltoznak,
s kóvályognak, mert nincs mit enniük?
verso 4
Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét;
megfigyelted-e, mikor borjaznak a szarvasok?
verso 5
Megszámláltad-e a hónapokat, hogy meddig vemhesek,
tudod-e ellésük idejét?
verso 6
Csak összegörnyednek, és már megellettek,
vajúdásuktól megszabadultak.
verso 7
Borjaik gyarapodnak, nagyra nőnek a legelőn,
elszélednek, és nem térnek vissza hozzájuk.
verso 8
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat,
ki oldozta el a fürge vadszamár kötelét?
verso 9
A pusztát rendeltem otthonukká,
a szikes földet lakóhelyükké.
verso 10
Kineveti a városi sokadalmat,
nem hallja a hajcsár kiáltozását.
verso 11
Fölkeresi a hegyi legelőket,
fölkutat minden zöld növényt.
verso 12
Akar-e szolgálni neked a bölény?
Ott hál-e jászladnál?
verso 13
Barázdába foghatod-e a bölényt a kötelénél fogva?
Vajon boronálja-e utánad a göröngyöket?
verso 14
Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje,
és ráhagyhatod-e a munkát?
verso 15
Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonád
és betakarítja szérűdre?
verso 16
Vígan verdesi szárnyát a strucc;
**/de nem gólyaszárny és toll az!/**
verso 17
Hiszen a földön hagyja tojásait,
és a porral költeti ki!
verso 18
Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja
és a mezei vad eltaposhatja azokat.
verso 19
Fiaival olyan keményen bánik,
mintha nem is az övéi lennének.
Nem fél, hogy fáradsága kárba vész.
verso 20
Mert Isten nem ruházta fel bölcsességgel,
nem adott neki értelmet.
verso 21
/De hogyha nekiindul,/ />
kineveti a lovat és lovasát.
verso 22
Vajon te adsz erőt a lónak,
nyakát te ruházod föl sörénnyel?
verso 23
Felugraszthatod-e, mint egy szöcskét?
Büszke horkantása félelmetes!
verso 24
Patája gödröt ás,
örvend erejének,
nekirohan a fegyvernek.
verso 25
Neveti a félelmet, nem remeg:
nem fordul vissza a fegyver elől.
verso 26
Csörög rajta a tegez,
ragyog a lándzsa és a kopja.
verso 27
Tombolva, reszketve kapálja a földet,
és nem marad veszteg, ha fölzeng a kürt.
verso 28
A kürtszóra nyerítéssel felel;
messziről megneszeli a harcot,
a vezérek lármáját és a csatazajt.
verso 29
A te értelmed műve az, hogy az ölyv repül,
és kiterjeszti szárnyait dél felé?
verso 30
A te parancsodra száll-e fent a sas,
és rakja magasba a fészkét?
verso 31
Kősziklán lakik, és ott tanyázik
a sziklák párkányain és a bérceken.
verso 32
Onnan kémlel ennivaló után,
messzire ellát a szeme.
verso 33
Fiókái vért szívnak,
és ahol csak dög van, mindjárt ott terem.
verso 34
Ezután ezt mondta az Úr Jóbnak:
verso 35
Aki perbe száll a Mindenhatóval, cáfolja meg őt,
és aki Istennel vitatkozik, feleljen neki!
verso 37
Íme, könnyelmű voltam, mit felelhetnék neked?
Kezemet a számra teszem.
verso 38
Egyszer szóltam, de már nem szólok;
vagy ha kétszer, nem teszem többé!
Libros
